Farkasok Odüsszeiája első rész: Ámor nyilánál gyorsabban!

4. rész

„Megint egy unalmas járőr a territóriumon. És megint nem történik semmi sem." Gondolta magában nagyokat sóhajtva fejét leszegve Sukare egy füst szürke bundás hím. Alig egy esztendős volt és nem találta a helyét a falkájában úgy érezte mindene meg van, de közben még sem. Szereti a családja révén, hogy az alfa pár egyetlen kölyke, aki majd a jövőben vezetni fogja a falkájukat. Az oldalán Szikra, Szirup és Hera volt vele ott kint. Éppen a Víz királysággal határos peremre értek Szikra és Szirup megjelölték a territóriumukat majd elégedetten oda szökdécseltek a hercegükhöz, akinek olyan füst színű volt a szeme, mint a tűz füstje. Nem véletlenül Sukare nevet kapta a szüleitől, ami „hamut" jelent. Bár az anya odáig meg vissza volt ezért, de ő maga gyűlölte a nevét, mert senki sem marad meg sokáig a közelében, mert a neve mindent elárult róla. Szerette volna élni a maga életét.

-Még egy határ és kész a mai járőrözés. –jelentette ki elégedetten Szikra miközben neki dörgölte az oldalát egy nyírfa kérgének, hogy megvakarja vele a viszkető pontját. Szirup és Hera közel álltak egymáshoz elvégre egy omega béta páros voltak ők ketten. A falkájuk is tisztában voltak azzal, hogy ők egy párt alkotnak Hera kedves személyisége és Szirup vadsága érdekes kombinációt eredményezett ugyan is van egy alomnyi kölykük is. Három kölykük Bazalt az omega lányuk, Helpful a béta lányuk és végül Run az omega fiúk. Aki a falka humora mindenkit képes megnevettetni egy idős a hím Sukareval és kedvelték egymást. A jó fej omega és a jövendő alfa hím. Ismerős gondolta magában. Lassan elindultak vissza felé. Mert a másik határ jobb oldalon szegélyezi az ő területüket.

-Képzeld Szirup... -kezdte mondani Hera, ami idegesítette Szikrát és inkább hátrébb maradt a párostól és a jövő alfájával akart társalogni, de a hím el volt veszve a saját gondolataiban és arra a borzalmas alfa és omega szabályra gondolt. Ha az nem lenne, semmi akadálya sem lenne annak, hogy párul kérje a kölyök kori társát és csatlósát egy fiatal szürkés nőstény farkast. Nero nem csak szép, de okos is volt nem volt jelentéktelen farkas a falkában ugyan is ő vadászott a bétákkal és alfákkal közösen és nem mellesleg ő az omegák vezetője vadászatok alatt. Szóval minden, hogyan tökéletes nőstény példány.

-Alfa? Nem vadászunk, ha már kiküldtek minket kicsit tovább is maradhatunk? –kérdezte Szikra, amire csak késve bólintott rá Sukare mivel a felét sem értette annak, hogy mit is mondott a hím. Szikra elégedetten kezdett nézelődni ő is béta volt csak úgy, mint Helpful nem is csoda, hiszen unokatesók voltak a nősténnyel. Nagyot sóhajtott és próbált vissza rázódni a szürke hétköznapok ködös ingoványos ösvényein. Ahol csak kettesben lehet a szívének kedves nősténnyel, aki oly közel s még is oly távol van számára, hogy az már fájt a számára. Legszívesebben el akart volna futni addig, amíg a lábai viszik talán csatlakozott volna egy másik falkához is még azt sem bánta volna, hogy ha így elveszti a rangját talán örökre még az is jobb lenne, mint megkeseredve eljátszani, hogy szeret egy olyan farkast, akit csak kényszerből kell szeretnie.

-Ott van egy őz csorda az vacsorának elég is lenne a falkának legalább is a béták és alfák számára. –ennek hallatán Sukare akaratlanul is összeráncolta a homlokát.

-És az omegák? Velük mi lesz? Hagyjuk őket éhezni? –kérdezte felháborodva s karmaival a földet kaparta már nagyon elege volt ebből az alfa és omega szabályból. És ki akart állni ezekért a farkasok ért.

-Mi közünk van hozzá? –kérdezte idegesen felvonva a szemöldökét Szikra.

-Az, hogy nekünk kell gondoskodni róluk. –mondta határozottan. Ebből pedig nem volt hajlandó engedni elvégre, ha ők, nincsenek, akkor senki sem védené a tábort és még a kölykökre sem lenne felügyelet, amikor a szüleik vadásznak vagy őrjáratoznak oda kint és nekik nem kevés kölyköt kell ráncba szedniük elvégre tizenhét kölyök van jelenleg a falkában na meg persze a három tanuló farkas, aki szintén csak éhes szájat jelentenek egyenlőre.

-Ugyan már feltalálják magukat különben is az övék a konc. –mondta türelmetlenül Szikra. Közben Hera és Szirup pozícióba helyezkedtek a vadászathoz. Szikra jobbra tört előre, míg eközben Surake szemből közelítette meg a csordát. Szájában már szinte érezte a húsuk ízét. S ettől megindult a szájában a nyál termelése. Szorosan a földhöz lapult nem akarta, hogy a préda idejének korán felfedezze a rejtekét.

-MOST! –kiáltotta el magát majd rávetette magát az őzre, ami hozzá a legközelebbi példányra ugrott egy nőstény őzre, aminek a gidája szaladni kezdett akit Hera kapott el egy szempillantás alatt egy másikat meg Szikra és Szirup egyszerre kapott el Szikra elkapta és a súlyával a földre nyomta a bikát majd Szirup egy gyors mozdulattal elharapta a torkát.

-Szép volt ebből jut a bétáknak, alfáknak és még az omegáknak is! –jelentette ki elégedetten Sukare, de egy lenge fuvallat érintette meg a hím finom szőrét. S mint ha suttogott volna neki a szél, de ebben nem volt egészen biztos.

-Vigyétek, vissza a zsákmányokat a falkába én még maradok egy kicsit. –szólt oda majd elindult a határ felé. Szikra még látta, ahogy az alakja lassan elmosódik a fák sűrű rengetegében. Szikrának furcsa érzése támadt, mint ha nem látná soha többé.

„Itt a határ! Végre, de ha átlépem, akkor nem láthatom talán már soha sem!" Hasított belé a felismerés, amikor a határon állt, de a hova tartozás sokkal jobban kérte a szívét, hogy lépjen le innen a falkától az ismeretlenbe ahonnan talán már soha sem jön vissza, de lehet, hogy ez így lesz jobb mindenki számára. Nagyot sóhajtott miközben egész belsőjében remegett s átlépte ezt a majd nem láthatatlan vonalat majd elnyelte az alakját a bizonytalanság...