Farkasok Odüsszeiája első rész: Ámor nyilánál gyorsabban!

2.rész/2

Alaszka, Lily, Unu szemszöge:

Alaszkának ennél könnyebb dolga volt be melegítésnek ők is szaladtak pár kört az edző téren, hogy az elfáradt izmaikat ellazítsák neki az elméjét kellett csiszolnia elvégre sok szónak a jelentését kellett ismernie egy jó hírnök egyben a kulcs ahhoz, hogy a falkák között béke legyen.

-Alaszka mondj nekem egy hasonlatot arra, hogy béke és nyugalom. –adta fel a feladványt Diplomata.

-Harmónia mind a két szóra jó azt jelenti nyugalom és békesség. –magyarázta erre Diplomata elmosolyodva biccentett.

-Pontosan. Most mondj egy hasonlatot a veszélyre. –Alaszka kicsit gondolkodott.

-Veszedelem, küzdelem, halálos. –sorolta azokat, amik éppen az eszébe jutottak. Alaszka okosnak okos, de túlságosan is földhöz ragadt. Gondolta magában Diplomata, de minden esetre vissza indultak a falkába. Elvégre nem kell mindent egy nap alatt tudnia nem igaz? Holnap is van nap.

-Jól van elég ennyi mára. –felelte Diplomata ezzel bearanyozva Alaszka napját bár szívesen tanult volna még többet Diplomatától, de a nősténnyel nem akart vitába szállni.

-Verseny a táborig? –kérdezte széles mosollyal az arcán.

-Meg ne bánd. –nevette el magát a nőstény. Neki feszültek és mind a ketten nagy lendülettel szaladni kezdtek Alaszka azt érezte, mint ha repült volna mancsait alig legeltette a földön futás közben igen csak meglepődött, amikor a táborba érve konstatálva észre vette, hogy a sprintelésben ő nyert.

-Szép volt Alaszka. Gyors vagy és okos is. –mondta.

-Köszi, tőled lehet is sokat tanulni. –felelte a dicséretre, amire a nőstény elpirulva elkapta a tekintetét a hímről, akinek a szürkés barnás bundája csillogott a fák leveli közül át verekedett napfény. Remélte, hogy nem látszik rajta, hogy elpirult az arca. Alaszka tovább kocogott a fáradtság legkisebb jele sem látszott rajta arca virult a boldogságtól...

-Szia, Linus! Láttad Unut vagy Lilyt? –kérdezte, amire a fehér bundás hím megrázta a fejét. És tovább folytatta megszakított tevékenységét, ami pedig a saras mancsának a nyalogatása volt utálta, hogy ha piszkos lesz a tiszta fehér bundája.

-Egér te láttad a tesóimat? –fordult a szürkés bundás nőstényhez, aki éppen a mentorával társalgott. Aki nem igen örült a félbe szakításnak, de Egér felelt neki.

-A húgodat láttam Mocsár bekísérte a mágusokhoz. –felelte kedvesen Egér. Amire Alaszka szaladt is egyenesen a barlang felé, ahol egy fészekben feküdt a testvére két bot feszült az egyik mancsa körül indákkal összekötve. Aggódva ment oda a tesójához megnyalva a fülét.

-Minden oké veled? Rosszul néz ki a mancsod. –feküdt mellé Alaszka. Lily élvezte a tesója közelségét. Finoman neki dőlt és mélyeket sóhajtott.

-Jól vagyok tesó csak egy megbotlás volt. És tessék elrepedt a mancsom. –panaszkodott s tehetetlenségében legyintett egyet a levegőbe a mancsával majd rögvest meg is bánta ezt a cselekedetét, mert a rossz mancsát csapta a földhöz fájdalmasan felsikoltott Alaszka nem is vesztegette az idejét s azon nyomban a tesója fejét kezdte nyalogatni. Az egyik mágus farkas Margaréta oda kapta a hangjára a fejét.

Alaszka csendesen nyalogatta a tesója arcát és fülét. Amikor a mágus oda lépett ellenőrizni a beteget akkor kelletlenül csóválta a fejét és magában morgott valamit. Ugyan is a csapástól a kötését sínben tartó botok szilánkosra törte éppen ezért volt ekkora fájdalma, amikor csapott egyet egyértelműen látszott a szemiben, hogy elmozdult a mancsa... Eközben Unu élvezte az edzést éppen a negyedik kört rótta a mentorával s szemeiben az üldözés izgalom fényei csillogtak.