Him & I || Charles Leclerc

part three

𝐀𝐃𝐑𝐈𝐀𝐍𝐀 𝐒𝐄𝐍𝐍𝐀

✮

2023. 11. 10

"I put a spell on you.

Because you're mine.

All mine."

I Put a Spell on You : Annie Lenox

– Kérd meg Bradet, hogy vigyen haza! – a fejemet a férfi felé kaptam, aki hadonászva próbálta elhessegetni a körülötte zümmögő legyet. Összehúztam a szemöldökömet és figyeltem egy ideig, ahogyan szarakodik.

– Most komolyan haza küldesz engem egy vadidegen sofőrrel? – fordultam Bianca felé, akinek az egyik keze Nicolas nyaka köré volt csavarva, úgy beszélgettek. Kérdésemre felpillantott és megrántotta a vállát — Akkor ezek szerint már be is van rúgva.

– Bianca, ne már! Nem tudsz velem hazajönni? – faggattam tovább, kérlelő pillantásokat felé lőve.

– Ana, ha nem vetted volna észre, akkor éppen Nicolasszal beszélek. – vágott vissza.

– De, képzeld, észre vettem, csak gondoltam még faggatlak tovább! – piszkáltam tovább a témát, miközben keresztbe fontam a karomat a melleim alatt. Bianca felsóhajtott és megforgatta a szemét.

– Menj haza, Adriana. Nem fog téged megenni senki. – vágott vissza, szinte megsértve, pedig nem is voltam vele most bunkó. Most.

Jó, inkább hagyom a fenébe. Ha azt akarja, hogy ne találjak haza, mert ő időt akar tölteni a párjával, akkor legyen! Igazán szólhatott volna, hogy el van jegyezve az a nagy segge! De nem, erről is lemaradtam. Ez gyönyörű.

Feladva, magamra dobtam a táskámat és az ajtó irányába megindultam. Mostmár erősen megvolt világítva a folyosó, így pontosan ráláttam arra, hogy mivel voltak kidíszitve a falak. Festmények, fotók, növények a folyosó sarkjaiba, a festményeken, fotókon pedig Forma egyes autók voltak, Alain Prost is köztük volt, valamint Nicolas és a többi pilóta, akik pár évvel ezelőtt még a rajtrácson voltak.

Megálltam egy pillanatra. Az egyik képre fókuszáltam, ami a falon lógott. Egy piros Ferrari volt rajta, ami az egyik pályán száguldott, így csak egy pillanat kép készült róla, de így is elég jól megvolt szerkesztve, mivel pontosan látszott minden szeglete. Középen egy nagy szám, ami fekete, piros szegéllyel volt kidészítve — 16.

Közelebb hajoltam, felnyújtottam kezemet és végig simítottam a fotón — franc se tudja, hogy miért. Talán a kisugárzó, élénk piros szín volt az oka, ami felkeltette a figyelmemet vagy a tájkép, ami mögötte volt. Fogalmam sincs.

Megköszörültem a torkomat és megigazítottam a hajamat mikor megláttam magamat az üvegben – hátrébb léptem, mintha valami szörnyeteg nézett vissza rám és véletlen pont nekimentem az egyik növénynek, ami mögöttem volt. Felszisszentem mikor meghallottam a cserép hangos koppanását és gyorsan lehajoltam érte azért, hogy megigazítsam, káromkodások közepette.

Gyorsan felálltam és megint megigazítottam a hajamat, mikor valahogy sikerült visszaállítani a helyére a növényt. Ezaz, Adriana! Te vagy a legjobb, ilyen profizmust még nem láttak Monacóba! jegyeztem meg magamnak egy nagy mosollyal az arcomon, aztán hátra csaptam a hajamat és mintha ágyúból lőttek engem ki, úgy indultam meg a kijárat felé. A büszke mosoly már csak a hab volt a tortán.