Him & I || Charles Leclerc

part eight

ADRIANA SENNA

✮

2023.10.15

"Fear no conviction, grapes of wrath can only sweeten your wine.

But you don't even know."

HandClap : Fitz and The Tantrums

A private jet egyenesen Boston repülőterén szállt le, amitől meglepődve pillantottam körbe. Pár ülésnyire tőlem ült Charles, aki egy fontos hívás miatt érdekfeszítően vizsgálta az újságot maga előtt. Apu előttem ült és az egyik biztonsági őrrel beszélgetett, mikor a pilóta bejelentette, hogy megérkeztünk a rádión keresztül.

Összeráncolt homlokkal szálltam ki a szeles térre, Apámmal a sarkamban, aki a táskáit tartotta magához, miközben a beszélgetést folytatta James-sel, az egyik fiatalabb sráccal, akit mostanában bérelt fel a csapatához.

Boston reptérre olyan volt, mint a többi. Unalmas és nagy, hosszú és nyüzsgött az emberektől, akik siettek a repülőjükhöz vagy vakációra.

Most biztos zavarban vagy. Hogy a fenébe kerülünk mi Bostonba, ha tegnap New Yorkba, tegnapelőtt meg Monacóban voltunk? Ugrálunk a helyek között! Vagy az író nem tudja már, hogy hol tart könyve, miután elhanyagolta (megint)? Nyugodjatok meg, semmi gond! Tudja ő pontosan, hogy hol voltunk az előző fejezetbe.

Hogy ne húzzuk hosszúra a szót, elmondom én nektek, hogy mit keresek Bostonba. Apám tegnap esti kis műsora után Charles képes volt az öreggel összeveszni azon, hogy ő nem fogja elfogadni a támogatását a cégébe, ha ő nem képes nő módjára bánni a saját lányával, hisz végülis még mindig egy olyan dologról beszélünk ami komoly és valós probléma számomra. Charlesnak nem annyira volt nagy gondja ezzel kapcsolatban, őt nem nagyon zavarja (látszólag) ez a házasság.

Amúgy nem is lehet házasságnak nevezni, mert még mindig nem volt meg az esküvő és a papírokat sem írtuk még alá arra, hogy hivatalosan is házasok vagyunk. Ezek még csak 'üres' szavak.

Lényeg, hogy Apámnak gondja akadt a saját cégével kapcsolatban– jobban mondva, a befektetéseivel. A Ferrari csapat konkrétan szenvedett. Az utóbbi időben Vasseur csapatát megbüntették egy olyan összeggel, amit nehezen tudtak fedezni saját pénzükből, hiába voltak világ hirdet csapat. Vasseur, tudván az érdekházasságról és Apámmal kötött egyeztetésükről, felhasználva az alkalmat és esélyt, mocskosan rávette apámat, hogy ha már támogatni kívánta az olasz csapatot, akkor fizesse is ki a büntetésüket.

Apám persze úgy hülye ahogy van, így belement az egészbe logikus kérdések nélkül és olyan drámát lecsapott még az est folyamán, hogy hajnali 5-kor már mindenki úton volt a repülőtérre.

Még Charles is.

Bostonnál két fekete limuzin várta az érkezésünket, felhívva számos ember figyelmét, akik vagy táska vagy táska nélkül sétáltak. Legtöbbször táskával egyébként, de voltak akik semmivel.

Én egy limuzinban ültem Charles-al. Ez nem volt nagy bibi számomra, mivel konkrétan három óriási ülés volt, így volt helyem bőven messze ülni a Monacói-tól. Viszont szememsarkából folyamatosan figyeltem a fiú ottlétét, aki vagy telefonozott, vagy az előkészített pezsgőből ivott (most komolyan alkoholt iszik reggel 8-kor?), vagy engem nézett. Olyankor egy pillanatra én is felpillantottam de nem kezdeményeztem beszélgetést. Túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy én most egy beszélgetés kezdeményező tárgyat kitalálják és mellesleg ő is fáradtnak nézett ki.

De valahogy mindig vissza gondoltam arra, ami történt Bianca eljegyzési buliján. Amiket mondott nekem és ahogyan viselkedett. Furcsa volt, mennyire másképp tud viselkedni az ember egy pár nap alatt. Lehet ez a része volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet a fiú iránt. Charles iránt. Hogy tud valaki egy nap úgy viselkedni mint egy beindult tini (rosszabb esetben mint egy tüzelő kutya), a következő nap meg mint egy normális, felelősségteljes, komoly cégtulajdonos és Forma1-es pilóta?

Alig tértem ki bővebben a gondolataimra, mikor hirtelen megálltunk és muszáj volt felpillantanom. Dugóban lehettünk, mert nem úgy nézett ki, mint akik odaértek volna arra a területre, ahová mennünk kellene. Mellesleg már ki is értünk Boston-ból és a főúton voltunk.

Nem értem, hogy New York-ból minek kellett Boston-ba repülni, ha autóval 4 óra lett volna (plusz-minusz a dugó lehetősége). De Apám nem a türelméről híres, sem arról, hogy kifejezetten szereti ha lassan haladunk valamivel kapcsolatban. Mindent gyorsan akar csinálni és effektíven akar dolgozni. Lehet ezért mentünk private jet-tel, és nem autóval.

Most lenne a tökéletes alkalom arra, hogy beszélgessek Charles-sal.

Kár, hogy nem fogom megragadni ezt az alkalmat.

Szomorú emodzsi. Kaka emodzsi.