Him & I || Charles Leclerc

part seven

ADRIANA SENNA

✮

2023.10.14

"Baby, ich erfülle dir wirklich jeden Wunsch mit Handkuss.

Frühstück in Paris und danach

joggen auf Hawaii,

Und um das ganze noch zu toppen, Gehen wir shoppen in LA!"*

Einmal um die Welt : CRO

Mi magunk válasszuk meg a jövőnket. Saját magunk építsük meg a sorsunkat. Sokan úgy vélik, hogy a sorsunk szorosan összefonódik a földdel amin élünk, és olyan szerves része az életünknek, ahogy mi is részesei vagyunk neki. Mások szerint a sorsunk olyan, mint egy szövet, amelyben a saját utunk sok máséval összekapcsolódik. Ez az a dolog, amit keresünk, vagy ami ellen harcolunk, hogy megváltoztassuk.

Sokan viszont sosem találják meg.

Az én sorsom rég eldöntődött. Úgy megírták a történetemet, mint a bibliát tintával papiruszra. Eldöntötték a végzetemet, mint Jézus minden egyes lépését. Megjövendölték utamat, érkezésemet és távozásomat.

Hogy őszinte legyek, nem kellene, hogy ennyire érdekeljen. De a puszta gondolat, hogy más ember irányítja minden egyes lépésemet a fejem felett egy  olyan gondolat, mely nem hagy engem kifejezetten nyugodva aludni. Nem hagy engem gondolkodni normálisan. Cselekedni, mint nő. Mint Ariana Senna. Mint egy Senna rokon, leszármazott és utód, aki állítólagosan hűen kellene követni példáját és fenntartani számos elért címét. Nem úgy érzem magam, mint egy megbámult ókori görög szobor, kit márványból és kőből faragtak. Másképp érzem magamat.

Mint elveszett lélek, aki valahogy felkerült az olümposz kapujai közé és társaságban találta magát az istenek személyeivel.

Így érzem most magamat, így, Apám és az ismeretlen férfi előtt, között ülve. Egy röpke pillanatig érvényes az egész. A pillanatnyi bátorságom olyan gyorsan oda van, mint milyen gyorsan előjött. Megint kisgyereknek érzem magam, kit csoki-süti lopáson kaptak el.

– Akkor? – firtattam, miközben jobban összehúztam a szemöldökömet. Az egyértelmű habozás apám szemeiben látható volt, de végül feszített vállai leereszkedtek és sóhajtott egy nagyot.

– Adriana. – kezdett bele bölcsen. Az egyik kezét felemelve egy suhintó mozdulatott hanyagul dobott a levegőbe, és mint varázslat, a barna hajú férfi felállt, szó nélkül kiment és becsukta maga mögött az ajtót.

Furcsa.

– Egyszer volt egy ősi királyság, – tette le kezeit az asztal tetejére. – A nevét rég elfelejtette mindenki, mivel az 1200-es években épült Bianca otthonában, Monacoban.

Itt megállt és hallgatott. Figyelte a reakciómat, az arckifejezéseimet. Mikor látta, hogy semlegesen reagálok, folytatta.

– Egy bölcs király uralkodott ebben a korban. Sokan szerették, mert igazságos volt és törődő. Fiait ugyanúgy akarta nevelni, mint akárcsak őt nevelték régen. Azt akarta, hogy ők is, mint ő saját maga, sikeres legyenek és buzdítók. Elakarta érni, hogy szeressék országukat és népüket. – a hangja csendesebb lett, – Amikor megöregedett, felosztotta birodalmát három fia között.

– Azt akarta, hogy ők legyenek a stabil oszlopok, mik feltartják a földet, a hagyományokat, a nemzetet. – ennél a pontnál hátradőltem, és párnámat a mellkasomhoz szorítottam.