Egy újabb nap végén, kilépve az ajtón.
Testem hűvős esti szellő járja át.
Az utcán végig sétálva, azon tűnödtem, minden egyes nap, úgyan azokat a megszokott köröket "futom" le.
Úgy érzem fáj ide bent.
Talán lelkem s szívem ezzel jelzi, itt van a vége.
Nem bírom már többet.
Szememből egy könycsepp hullik le.
Gyorsan letörlöm s körbe nézek,
de sehol egy árva lélek.
Talán ezt érdemlem?
Életem oly nehézre fordult, most ezt érzem.
Ilyen rossz ember volnék?
Hisz oly sokat szenvedtem végig....
V.Ñ
