Ki vagy te, hogy megjelensz,
s megszűnik a világ körülöttem.
Kívül reked minden nesz,
és az idő megáll.
Ki vagy te, hogy megszólalsz,
s némává lesz minden.
Szavad "iszom" szomjasan,
s nem ereszt a két szemed.
Ki vagy te, hogy rám nézel,
s nem látok mást semmit.
Szemedben a végtelent,
s megigéz e nagy hit!
Ki vagy te, hogy megérintesz,
s elfeledek bút, bajt.
Eltűnnek az árnyékok,
és ez új remény hajt!
Te vagy az, ki bátorít,
erős legyek hitben.
Nem ér hozzánk fel gonosz;
TE vagy nekem minden!
V.Ñiki
