Az Élet könyve

1. Aziraphael

Aziraphael igyekezett mindig észrevétlenül figyelni Crowleyt. Többnyire úgy látszott, hogy sikerül, bár az angyal nem volt benne biztos, hogy a démon nem csak úgy tett, mintha nem venné észre.
A Menny magányos hely, különösen egy olyan valakinek, aki követi amíg csak lehet, de nem tovább. Mióta felkerült se a Metatront, se a többi arkangyalt nem látta. A létezésének nem sok értelme volt. A döntéseket már készen kapta. A tanácskozásokon a szava semmit sem ért. Neki engedelmeskednie kellett, a helyesnek vélt döntések létrehozásában. Ha a Metatron úgy látta ezt a pozíciót, ahol változásokat lehet elérni, akkor kettejük számára nagyon mást jelentett ez a szó.
Viszonylag hamar szóba került az egyik fő ok, ami miatt Aziraphael elfogadta a pozíciót.
- Eljött az idő a második eljövetelre - szónokolt a Metatron - Aziraphael minő dicső feladat az Urat kísérni az emberekhez, hogy itelkezhessen felettük.
- Ez biztos? - hebegett Aziraphael - Mármint csak most ért véget az Armageddon és....
- Megkérdőjelezed az Úr akaratát? - gúnyolódott Mihály.
- Aziraphael a feladatunk az engedelmesség nem a terv megértése - kezdte Uriel is tárgyilagosan.
- De nem kéne... - Aziraphael próbált határozottnak tűnni - Szóval nem... Szóval nem kéne feltűnnie és megosztani velünk az akaratát. Vagy valaki mással beszélt? Én úgy tudom nem.
- Az én szavam - válaszolt a Matatron rosszallón - az Isten szava. Amit én mondok az az Ő akarata.
Aziraphael lenyelte a véleményét a Metatron kijelentéséről és újra megszólalt.
- De mégis talán...
- Aziraphael, ilyen rossz hatással volt rád az a Crowley? - folytatta teljesen nyugodt hangon Uriel, Aziraphael mindig is kíváncsi volt, vajon ki lehet e bármivel mozdítani a tárgyilagosságból - Ostoba kérdéseket támasztasz az Ég felé.
- Vigyázz, mert még úgy jársz mint ő és lelökünk a mélységbe - húzódott Mihály ajka félmosolyra.
Aziraphael szája keskeny csíkká változott, ahogy a rosszul leplezett düh elborította az agyát. Mégsem szólalt meg, míg le nem nyugodott egy picit.
- Tudtommal még én vagyok a legfelsőbb arkangyal. A legvégső döntés előtt beszélni kívánok a Mindenhatóval.
A Metatron és Mihály szeme összeszűkült, egyedül Uriel arckifejezése maradt változatlan.
- Ebben nem látok kivetni valót - szólalt meg Uriel. - Jogodban áll a döntés előtt a legfelsőbb hatalommal egyeztetni a második eljövetel részleteit.
Mihály és a Metatron döbbenten, Aziraphael pedig hálásan nézett Urielre, de annak az arckifejezése változatlan maradt.
- Rendben van - sziszegte a Metatron - Ha találkozni akarna veled, amit erősen kétlek, akkor beszélhetsz vele.
Aziraphael pedig éppen várt, míg a távolból Crowleyt figyelte. Nézhette volna a Mennyországbeli földgömbön is, de az valahogy más volt. Nem olyan "igazi".
Crowley a könyvesboltban volt és bámulta a serénykedő Murielt. A szemüveg elfedte a tekintetét, de az arca bánatosan eltorzult. Aziraphael a szája elé kapta a kezét, nehogy utána kiáltson. Vajon mit tenne, ha megtudná a cselekedetei mögött húzódó okokat? Biztos megállítaná.
Amikor a Metatron megemlítette, hogy a további munka Crowleyval szabályellenes lenne már rosszat sejtett. Aztán az asztalra tett egy könyvet és kinyitotta. Ott virított benne Crowley valódi neve, csúnya kézírással felkaparva.
- Mégis mi ez? - kérdezte riadtan Aziraphael.
- Mi lenne? Az Élet könyve, hisz Mihály már említette nem? Újra elővettük mint büntetési módszert.
Aziraphael megrázta a fejét most a titkos küldetésére kell koncentrálnia és megakadályozni a második eljövetelt. Még egy vágyakozó pillantást küldött Crowley és a könyvesbolt felé mielőtt visszament a mennybe.