Az Élet könyve

2. Crowley

Crowley türelmetlenül dobogott a motorháztetőn az ujjával. Nem igazán volt kedve ehhez az egészhez. Mellette Shax rosszkedvűen fújtatott.

- Nem neveztek ki... - sziszegte a foga között Shax - Helyette idevezérelték Mammont és Asmodeust. Érted képesek voltak valakit idevezérelni, ahelyett, hogy jutalmazták volna a kemény munkám...

- Igazán? Milyen megdöbbentő... - ironizált Crowley - És ezt miért is mondod el nekem? 

- Ugye? Néha nem értem a Pokolot! Úgy hallottam készülődik valami...

- Már megint? - forgatta a szemét Crowley.

- Igen! Már megint! Mindkét oldal mozgásba lendült - titokzatoskodott Shax

- Tudod, hogy ez engem már nem érint... A Pokolhoz már semmi közöm, a Menny meg tőlem azt csinál amit akar. Nem érdekel.

- És ha azt mondom, hogy a kis könyvárus barátodnak is köze van hozzá? - vigyorodott el Shax.

- Ő NEM A BARÁTOM - kiáltott fel idegesen Crowley - Pusztán egy régi, lényegtelen ismerős.

- Az a hír járja, hogy se odafönt, se odalent nem tetszik senkinek a hozzáállása - ignorálta Shax Crowley előbbi kirohanását - Azt hallottam, hogy Mihály nemrég látogatást tett Asmodeusnál. Állítólag az újonnan kinevezett arkangyal is szóba került. Azt hallottam, hogy Asmodeusnak valami személyes ügye is van vele...

Crowley szemöldöke megemelkedett, állkapcsa megfeszült.

- Az jutott eszembe - fojtatta Shax - hogy segíthetnénk egymásnak. Azt tervezem, hogy nagy herceg leszek. Ha véletlenül Asmodeus eltűnne, a kívánságom valóra válhatna, és a kis angyalka is megúszná, hogy  kitöröljék az Élet könyvéből.

- Nem értelek. Mondtam már neked, hogy semmi közöm az egészhez - lökte el magát idegesen a kocsitól Crowley, hogy járkálni kezdjen - Nem akarok hallani se a Pokolról, se a Mennyről, se ... se arról az idiótáról.

- Ugyan már Crowley, nem vagyok ostoba. Tisztában vagyok vele, hogy meg akarod menteni. - ráncolta össze Shax  szemöldökét kétkedve.

- Hát pedig tévedsz Shax! - Crowley fenyegetően elindult a nő felé - Nem érdekel, hogy mi lesz azzal idióta árulóval!

Crowley és Shax is meglepődött az előbbi szavainak a keserűségen. Crowley idegesen elfordult és beletúrt a hajába. Mégis miért nevezte Aziraphaelt árulónak? Hiszen pont, hogy hűséges volt. Hűséges a Mennyekhez. Nem, Aziraphael nem árulta el, mert soha nem is álltak egy oldalon. Crowley tévhitben élt eddig, azt hitte, hogy ők közösen majd...

- Vár most komolyan? - szakította meg Shax a gondolatmenetét - Tényleg nem teszel semmit?

- Tényleg - sziszegte Crowley

- Hát jó - szontyolodott el Shax - akkor majd keresek mást. Szervusz!

Shax eltűnt, Crowley pedig egyedül maradt a Bentley mellett. Idegesen beszállt, gyújtást adott a kocsira és elindult, hogy aztán a könyvesbolt előtt álljon meg. A bolt szokás szerint zárva volt, de mégis más volt mint eddig. Az ablakban most Aziraphael helyett,  Muriel olvasgatott. Kiszállt az autóból és elindult a bolt felé, de hirtelen megtoppant. Úgy érezte, mintha megjelent volna egy angyali jelenlét. Egy ismerős, meleg és kellemes erő. Aziraphael! Crowley reménykedve felkapta a fejét keresve az ő idiótáját. Kereste, de a másik nem volt ott. Crowley zavarodottan megigazította a napszemüvegét és összeszorította a száját. Mintha valami nedvességet érzett volna a szeme sarkában, de nem foglalkozott vele, hanem belépett a könyvek közé. Ez volt minden, ami Aziraphaelből hátramaradt.

Muriel mikor észrevette a látogatót idegesen felállt és letette a könyvet.

- Nyugi te is tudod, hogy nem csinálok bajt - sóhajtott Crowley.

- Mikor először jöttél ide fel akartad gyújtani a boltot, hogy Aziraphael lejöjjön - mutatott rá Muriel - Aztán valami belement a szemedbe és sírni kezdtél.

- Ugyanmár, hiszen csak úgy mondtam. Igazából képtelen lennék... illetve inkább nem áll érdekemben felgyújtani a boltot. 

- Ja, akkor jó! - vigyorodott el Muriel és visszaült, bár a könyvet nem vette fel.

- Te tudod, hogy mik történnek odafenn - puhatolózott Crowley.

- Nem - mosolygott Muriel.

- Valahogy gondoltam - sóhajtott és leült.

- Miért? - kérdezte ártatlan mosollyal Muriel.

- Semmi. Igazán semmi - itt Crowley egy picit elakadt - csak egy rossz előérzet.

- Aziraphaelt keresed?

- Honnan tudtad? - horkant fel Crowley.

- Áh, mindjárt sejtettem. Néha látom, hogy távolról figyel téged és a boltot. Biztos, hogy hamarosan visszajön.

Crowley felpattant.

- Hogy mit csinál az az idióta? - kiáltott fel, sokkal több derűvel mint, amennyivel tervezte.

- Néha ott - az angyal az egyik utcasarokra mutatott - álldogál, de csak ha éppen nem figyelsz.

- Idióta - morgott Crowley, a szemét az utcasarkon pihentetve, majd keserűen elfordult - Nem mintha számítana, minden bizonnyal hiányoznak neki a könyvei.

- Igen az biztos. Nekem is hiányozna - felelte Muriel majd újra felvette a könyvét és fojtatta az olvasást.

Crowley nyomorultul érezte magát. Ennél még az is jobb lett volna, ha soha nem találkoznak. Akkor a csalóka remény nem hitette volna el vele, hogy valaki ezen az istenverte univerzumban, még őt is szeretni tudja.