Az Élet könyve

8. Crowley

Crowley szíve hevesen zakatolt, a figyelmét azonban nem kerülte el, hogy az angyal nem ölelte vissza. Gyorsan elhúzódott és elfordult a másiktól. Visszafogta magát. Ha az angyalra nézett ezernyi érzelem tört fel benne. Düh, vágy, aggodalom, öröm, megbántottság zaklatott keveréke kavargott a lelkében. Rájött, hogy nem akar ránézni. Egyszerűen túlságosan fájt. Crowley körül felforrósodott a levegő.

- Neked nincs jogod aggódni értem - sziszegte a démon - Lemondtál róla.

- Crowley mégis miről...? - kezdte el kétségbeesetten Aziraphael, de Crowley félbeszakította.

- Ne játszd az idiótát! - kiáltott fel idegesen, majd a tekintete a nagy indulatban újra az angyal arcára kúszott.

A hangja hirtelen elhalt, a szeme pedig elkerekedett. Aziraphael vonásai kétségbeesett fájdalommal ráncolódtak össze, ám mindez csupán a pillanat erejéig tartott, utána a megszokott nyugodt arckifejezést öltötte magára. Crowley ajka megremegett. Mégis mikor lett Aziraphaelből ennyire jó színész?

- Igazad van - felelte az angyal színtelen és üres hangon - menjünk.

Crowley finoman bólintott és előre ment, hogy mutassa az utat, ezúttal ügyelt rá, hogy ne érjen az Aziraphael kezéhez.

Csöndben de gyorsan haladtak. Crowleynak ha lett volna szíve minden bizonnyal szabálytalanul vert volna. A lépései kecsesek, de indulatosak voltak. A démon testének minden mozzanata kifejezte az érzéseit.
Ahogy haladtak, néha meg- megjelentek ismerős arcok az úton. Ilyenkor Crowley mindig úgy helyezkedett, hogy eltakarja Aziraphaelt a szemük elől. A démont azonban nem hagyta nyugodni valami. Úgy érezte figyelik. Idegesen kémlelte a lehetséges veszélyforrásokat, de a cellákon és a szétdobált rozsdás fegyvereken kívül semmit se vett észre. Képzelődne?

Óvatosan megnyomta a lift hívógombját, de a szemét a folyosón tartotta. A lift jelzője csilingelve kattant az ajtó pedig surrogva kinyílt. Aziraphael kérdés és mindenféle elővigyázatosság nélkül belépett, amiért kiérdemelt Crowleytól egy bosszús pillantást. Idegesen felsóhajtott és ő is belépett a liftbe. Az ajtó becsukódott, a rossz érzés is elszállt. Az egész csak lidérces képzelgés lehetett. Crowley az álmatlan éjszakáira gondolt, amikor Aziraphael különböző halálai kísértették. Igen. Az a csoda, hogy még nem őrült meg. 

- Akkor nem jössz többé le? - kérdezte újra színtelenül Aziraphael, aki időközben visszaváltozott az eredeti alakjába.

Crowley idegesen topogni kezdett a lábával. Egyszerűen képtelen volt értelmezni az angyal viselkedését. Felment a Mennybe, hogy arkangyalkodjon, de Crowley nem jöhet le a Pokolba démonkodni. Az egész igazságtalanul egyoldalú volt.

- Mégis miért érdekel téged ilyen hirtelen? - horkant fel gúnyosan.

- Csak válaszolj - emelte meg a hangját Aziraphael rá egyáltalán nem jellemző módon.

Crowley idegesen az angyalra nézett. Eszébe jutott az ezer meg ezer rémálom, amiben valamilyen módon megjelent Aziraphael és összeszorította a száját.

- Ahogy már említettem párszor, démon vagyok, kamuzok - felelte hideg tekintettel. -Mégis miből gondolod, hogy elmondanám neked az igazat? Nem bízol bennem, ezt legutóbb egyértelművé tetted és... és már én sem bízom benned...

- Crowley én... - próbálkozott még egyszer Aziraphael gyenge, élettelen hangon.

- Úgy döntöttél nincs szükséged rám! - ordított fel hirtelen a démon hangjában keserűséggel - A Mennyet választottad helyettem. Ezt már nem lehet elintézni egy bocsánatkérő tánccal.

- Nem kérem, hogy megbocsáss - szegte le a fejét az angyal - csak kérlek vigyázz magadra...

Crowley szíve belesajdult Aziraphael szomorú és elkeseredett hangjába. A lift ajtaja kinyílt, de ők nem léptek ki csak bámulták London nyüzsgő utcáját. Szemben az antikvárium előtt Muriel éppen a reggeli tea nézegetését tartotta.

- Nem ígérek neked semmit... - suttogta egy kis idő után Crowley - Többé már nem...

Ezzel kilépett a liftből, nem várva választ.

- Crowl... - kezdte kétségbeesetten az angyal majd hirtelen elhallgatott. 

Crowley akaratlanul hátra nézett, a lift azonban üres volt. De nem csak, hogy az angyal eltűnt a helyén fekete rosszindulat gomolygott. Az egész lift a Pokol bűzét árasztotta. Crowley rémülten az ajtaja felé kapott, de az becsapódott mielőtt hozzáérhetett volna.