Az Élet könyve

6. Crowley

Crowley Asmodeussal szemben ült és mindent megtett, hogy ne tűnjön idegesnek. Mammon is bent ült a fekete szoba sarkába és érdeklődve figyelte az eseményeket. Asmodeus nem sokat változott Crowley emlékeihez képest. Az álláig érő fekete haja egy sápadt és beesett arcot keretezett. Hosszú egyenes orra és határozott állvonala komolyságot adott neki. A szeme körül a bőr pirosan rikított, a szemgolyója feketén meredt előre, egyedül a pupillája vöröslött. 

- Szóval azt állítod bosszút akarsz állni Aziraphaelen? - Asmodeus hangja mély és lágy volt, a szavai is kedvesen csengettek. - Úgy hallottam pajtik voltatok... Ilyen könnyedén elárulod a társaid? Meg is ölnéd talán?

Crowley nyelt egyet, Asmodeus merőben más volt mint Belzebuub. Nyugtalanító érzés kerítette a hatalmába és hirtelen rájött, hogy a Pokol egyik nagyhercegével beszél. Idegesen a sarokra pillantott, ahol Mammon vigyorogva figyelte az előadást. Az ő jelenléte sokkal inkább zavaró volt, semmint ijesztő. Pusztán egy rendkívül elhízott öregember volt, akiről mindenhonnan arany lógott. Visszafordult Asmodeus felé és tudat alatt kénytelen volt megállapítani, hogy nem hiába hívták a kéj démonának. Furcsán jóképű volt, de nem is ez volt igazán a lényeg. Érezte, hogy megmozdul benne a vágy. Beúszott elé Asiraphael képe. Megrázta a fejét. Össze kell szednie magát különben Asmodeus csapdájába esik.

- Ő árult el először - felelte keserűen - és nem a halálát kívánom csak a bosszút.

- Milyen véletlen - mosolyodott el Asmodeus - én is meg akarom leckéztetni azt az angyalt, illetve most már arkangyalt. Hozzád hasonlóan én sem tervezem megölni. Elpusztítok mindent, ami a számára fontos, és ha térden kúszva mászik elém, addig fogom kínozni,  míg  majd könyörög a halálért.

Crowley elsápadt, de erőt vett magán és uralkodott az arckifejezésén. Ez rosszabb volt, mintha meg akarná gyilkolni. Annak az idiótának most kellett elmennie a közeléből. Erőltetetten elmosolyodott és elnyomta a gyilkos szándékát. Asmodeust nem győzheti le szemtől szemben, majd ha kevéssé figyel...

- Én úgy hallottam, számára még mindig fontos vagy. Állítólag gyakran lejár a földre ellenőrizni, hogy minden rendben van-e - Asmodeus vigyora egyre szélesebb lett - Mit szólnál, ha lecsalnánk ide? Mondjuk azt mondanánk neki, hogy elfogtuk a kis barátját és addig fogjuk kínozni, míg le nem jön hozzánk.

- Áh, szerintem rosszul tudod - legyintett Crowley - Már egy cseppet sem érdeklem. Miattam biztos nem jönne le.

Crowley már megbánta, hogy mindenféle komolyabb terv nélkül jött le. A Pokol más volt, mint Belzebub idejében. Asmodeus terve meglehetősen átgondolt volt és jelentős esély volt rá, hogy működne is. Azonban Crowley egyszerűen nem hagyhatta, hogy így alakuljanak a dolgok. Éppen újra kinyitotta volna a száját, amikor kopogtattak.

- Ki az?- kérdezte barátságtalanul Asmodeus.

- Shax vagyok! Ne haragudjon, de zavarhatnám egy picit? - kiáltott be Shax nyugtalanul izgatott hangon.

Crowley idegesen mocorogni kezdett, Shax nevetségesen rossz időt választott. Ráadásul, amennyire boldog kell, hogy legyen valami oka...

- Gyere - felelte Asmodeus kelletlenül - De gyors legyél, egy fontos megbeszélésem van.

Shax óvatosan kinyitotta az ajtót és a kezével a háta mögé intett, mire egy ismeretlen démon lépett be utána. Crowleyt elöntötte a kíváncsiság. A londoni démonok nagy részét legalább látásból ismeri, de ő egyáltalán nem rémlett. Ráadásul ez a testalkat, ez a járás, ez a tartás olyan mintha... Ekkor az ismeretlen ránézett. Crowley felismerte ezeket a melegséget sugárzó szemeket. Ilyen tekintetet nem lehetett a Pokolban találni ilyen csakis egy valakinek van. Aziraphael! Crowleyt kirázta a hideg, ahogy az angyal egy futó pillanat alatt aggódva végigmérte. Mi a fészkes fenét csinál itt ez az IDIÓTA?!?!?!?!? Felfogja egyáltalán, hogy éppen besétál az ellenség karmai közé? Hirtelen megjelent előtte egy rémkép. Aziraphael üveges szemekkel, megkínozva, szárnyai, ruhái megtépdelve.

"Ölj meg..." suttogta az Aziraphael árny.

"Soha" - felelte Asmodeus árny - "Még fogalmad sincs mi az a fájdalom."

Crowley pedig tehetetlenül állt és nézte, ahogy az angyal bár él, de szép lassan elhagyja a lelke. Nagyot nyelt, amikor egy erőteljes hang visszarángatta a valóságba.

- Ez meg ki? - felejtette a szemét egy pillanatig Aziraphaelen Asmodeus.

- Óh, őt Magyar Királyságból rendelték át ide - felelte Shax kissé idegesen.

Ha nem figyelték  volna, Crowley a fejét a falba verte volna. Tudja ez az észlény egyáltalán, hol van az az aprócska ország. Ha miatta az angyalnak bármi baja esik... Ráadásul mintha megváltozott volna az államforma... Várjunk most a lényeg... Császárság lett talán? Egyáltalán honnan jutott eszébe? A gondolatai zavartan és értelmetlenül cikáztak körbe-körbe. Crowley újra Aziraphaelre pillantott, akinek meg-megrándult a szemöldöke, valószínűleg ugyanazon gondolkodhatott mint ő.

Asmodeus gúnyos arckifejezéssel bámulta őket. Crowley eddig nem látta jelét, hogy felismerte volna az angyalt.

- Nos mit akarsz? - sóhajtott fel Asmodeus.

- A keresett személyről lenne szó... - felelte Shax robotikusan, miközben Mammon felé sandított - viszont kétszemközt...

Aziraphael szemöldöke még egyszer megrándult. Látszott rajta, hogy alig bírja ki, hogy ki ne javítsa a tévesen használt frázist.

- Akkor minek hoztad be egyáltalán ezt a másikat - temette Asmodeus a kezébe az arcát és Crowley egy röpke pillanatra megsajnálta. Nem lehetett egyszerű ennyi idiótát vezetni.

Eszébe jutott a brutalitás amivel a megszállt Sára a férjeit megölte, majd utána a rémkép. Dühös pillantást küldött Aziraphael felé. Az az országos idióta. Asmodeus fáradtan és türelmetlenül intett a kezével, mire Shaxon kívül mind a kijárat felé indultak. Crowley még elkapta Mammon ideges pillantását, minden bizonnyal nem örült, hogy a másik utasítgatja.

- A további részleteket még megbeszéljük Crowley - szólt utána Asmodeus, majd a figyelmét Shaxre fordította.

Amint kiléptek Crowley elkapta Aziraphael karját és elkezdte húzni egy gyanús sikátor (amiből elég sok van a Pokolban) felé. Mikor beértek és meggyőződött róla, hogy senki sem követte vagy figyeli őket idegesen lekapta a napszemüvegét. Ekkor tudatosult benne, hogy egész eddig rajta volt.

- A pokol összes hercegére! Mi a fészkes fenét keresel te itt te idióta? - Crowley hangja ezer és ezer érzelmet sűrített ebbe a két mondatba.