Az Élet könyve

10. Crowley

Crowley kétségbeesetten járt körbe a Pokolban. A lift eltűnése után képtelen volt újra hívni, így kénytelen volt lépcsőzni, ami nagyon sok időt vett igénybe. A démon szinte gondolkodni sem tudott az elmélyében úszkáló rémképektől. Legutóbb akkor érezte magát ennyire elveszettnek, mikor azt hitte, hogy Aziraphaelt megölték az égő könyvtárban.

A körülötte sétáló kárgozottak és démonok barátságtalan tekintettel méregették. Láthatóan az árulás még a Pokolban is kirekesztő oknak számít.   Crowley azonban egyre ijesztőbben festett. A kezdeti kétségbeesés helyét átvette a düh. Ki lehet annyira pofátlan, hogy az orra előtt...? Crowley biztos volt benne, hogy nem Asmodeus volt a tettes. Ez a módszer nem rá vall. Sokkal inkább...

Egy férfihang a távolból fájdalmasan felüvöltött, majd elhalt. Ez persze a Pokolban nem volt ritka jelenség, de Crowley mégis teljesen elsápadt. Aziraphael hangja volt az. Rohanni kezdett az ordítás irányába fellökve mindenkit aki az útjába állt. Káromkodások és átkok visszhangzottak a folyosóról, de Crowleyt nem érdekelte. Egymás után nyitott be minden ajtón, amit talált. Valamelyik mögött az örökké tartó kínzást találta, egy másik csak egy raktár volt. De Aziraphaelt egyikben sem találta meg. A démon arcán izzadság gyöngyözött, ami az emberi test egyik bosszantó mellékhatása. Már csak pár ajtó volt, amit nem nézett meg.

Amikor idegesen berontott a következő szobába, Mammon vigyorgó arcával találta szembe magát. Egy pillanatra zavartan bámulta, mígnem a másik malac módjára röhögni kezdett.

- Nézd ki van itt! - kiáltotta hátrafordulva kivillantva arany fogsorát - Crowley a kígyó! Crowley a megmentő! Crowley az áruló! Mondd csak még most sem mondasz semmit?

Crowley idegesen követte a Pokol nagyhercegének a tekintetét ami egyenesen a földön fekvő Aziraphaelre szegeződött. Az angyal tekintete ködös volt, mintha nem értené pontosan, hogy mi is történik. Az arca püffedt volt a pofonoktól, a szája pedig felrepedt. A ruhája szakadt volt és véres, de ami mind közül a legszörnyűbb az a véres, természetellenes szögben álló szárnya volt. A piszkosfehér tollak szerteszét hevertek a földön, mintha csirkét kopasztottak volna.  A ragyogóan gyönyörű szárnyak vörössé váltak a vértől. Crowley agya egy pillanatra lefagyott azonban a teste magától mozdult. Mielőtt felfoghatta volna félrelökte a hájas démont és letérdelt Aziraphael mellé. Ekkor vette csak észre a másikon a Pokol tüze által szerzett égési sebeket.

- Angyal... - simította végig a szerelme arcát. - Mit művelt veled?

- Crowley...? - tisztult ki egy pillanatra Aziraphael tekintete.

- Igen, itt vagyok - válaszolt borúsan Crowley, miközben óvatosan átkarolta a másikat.

- Menj... - kezdte darabosan az angyal - Menj... Veszélyes...

Aziraphael tekintete újra homályos lett, majd elvesztette az eszméletét. Corwley kétségbeesetten szorította magához és nyíltan sírt. Minél tovább nem volt magánál az angyal annál kétségbeesettebb lett. Mi lesz ha soha nem kel fel?

A háta mögül Mammon újra felröhögött, mire Crowley szemébe végtelen düh gyúlt. Érezte, ahogy az ereiben feltódul és kitörni készül. Óvatosan lefektette az angyalt a földre és felegyenesedve Mammon felé fordult.

- Te voltál az igaz? - sziszegte leplezetlen gyilkos szándékkal.

- Nocsak ennyire fontos neked? - hahotázott tovább a másik - Milyen balsorsú szerelem! A démon és az angyal! 

Azonban nem tudta folytatni, mert Crowley megragadta és kihajította az ajtón. Az egész teste gőzölgött, mintha felrobbanni készült volna. Mammon nevetése elhallgatott, de a vigyora megmaradt.

- Nocsak... Nem vagyunk egy kicsit pofátlanok Crowley? - mosolygott gúnyosan - Mégis mit gondolsz ki vagy te? A Pokol ura? He?

Crowley nem válaszolt, csak újra lendületesen Mammon felé indult. Csak ütött és ütött, és a haragja cseppet sem enyhült. Nem tudta, mikor volt utoljára ennyire kegyetlen. Talán soha. Aziraphael hitt benne és Mammon el akarta tőle venni. Talán el is vette. Mikor a nagyherceg már eszméletlenül feküdt hagyta abba a verést.  Valahogy erősebbnek képzelte Mammont, de az alighanem nem a fizikai tulajdonságokban volt kiemelkedő. Átdobta a nagyherceget a folyosó végére, az addigra köréjük gyűlt bámészkodók közé.

Crowley nem vesztegette az idejét másra, azonnal visszarohant Aziraphaelhez és gyengéden felemelte. Csak egy valamit tudott biztosra, el kell vinnie innen. Biztonságba kell helyeznie és elrejteni a világ elől.