Koncert és egy szak

14.rész

** MARICS SZEMSZÖGÉBŐL**

Csak arra lettem figyelmes hogy mindenki kimenet a konyhába én, Szonja és Elek vagy ki a gyász maradtunk a nappaliba. A kínosan hosszú csendet személyem törte meg...

-És mióta vagytok együtt?- néztem kérdöen Szonjára

-2 és fél hónapja talan- mosolygott rám majd ránézett Elekre

-Nem értem mért szereted ezt a gyereket annyira. Olyan semmilyen és még hogy néz ki. Örülnék ha soha többé nem találkoznál ezekkel az emberekkel!- szólalt meg az a rohadék spanyol csákesz. Szonja egyből elkezdett veszekedni Spanyolul.

-Gecire elegem van belőled. Peti meg érdemli hogy boldog legyen Én egyszer sem bántam meg hogy megismertem és azt sem hogy meg szerettem. Ő a legjobb dolog az életemben amit valaha is megkaptam és még van képed rolla így beszélni? Most húzz vissza Spanyolországba mert ha még egyszer meglátlak ki tekerem a nyakad értve vagyok?!!- Öntötte ki a szívét. Egyszer rám egyszer pedig Elekre nézett

Ezt most komolyan gondolja vagy csak vissza akar vágni neki.... Nem mertem megszólalni de bárcsak megtettem volna...

-De szerelmem én szeretlek- magyarázkodott. Ühh atyám ez de röhejes

-Nem, ne hívj így ha a barátomat bántod akkor engem is bántasz és azt nem türöm le hogy akit az életemben legjobban szeretem bántod ÉRTVE VAGYOK?- kiabált erre már a többiek is kijöttek a konyhábol, de őt ez nem izgatta.

Barátok??

- Azt mondtam értve vagyok?! Oké akkor most ki mondom hogy vége!?- dühöngött tovább.

-Oké de ne akarj magad vissza könyörögni holnap- felállt és ment az ajtó felé.

- Nyugi olyan sosem lesz- ütögette meg a vállát. Majd ki lökte az ajtón és bevágta. Bejöztt könnyes szemmel a nappaliba . Mindenki rákapta a tekintetét.

- merre van a szobám?- jaj el is felejtettem hogy ide költözik.

- Peti mellett lévő szoba- válaszolta Milo.

-Köszi- ömlött a könny a lány szeméből és csak felfutott.

Talán bele kellett volna szóljak. De nem mertem..... Igazán férfias vagyok.... Csak most lefagytam.... Itt az idő hogy bizonyítsam..

- Felmegyek, beszélek vele- áltam volna fel de Andrea rádőlt a combomra hogy ne tudjak utána menni.

- nem mehetsz utána.....- tiltakozott

-Andi most ezt ne.- mondtam majd fel emeltem a fejét az ölemböl és felfelé vettem az irány. Majd hezitáltam egy kicsit..... Vettem a bátorságot és kopogtam kettőt.

- Húzz innen- szólt rám bentől egy hang

- Kérlek hagyd hogy beszéljek veled- nem hallottam mást csak telefoncsörgést ami bentről jött

-Sziaaa Brunyesz hogy vagy rég beszéltünk!?- kezdett el Brunonak pofázni sírva

-........

- ahaaaa, persze hogy van kedvem- szipogta

-.......

-oké sziooo- köszönt el úgy mindha nem lenne semmi baja

......................................................................
ismét egy teló csörgés

-ohhh szia Bence

-..........

-holnap este , várj mindjárt megnézem... Nekem okés

-..........

-okés akkor holnap talii puszaaancs

KI AZ A BENCCEEEE???? HALJAK MEG HA MEGTALÁLOM MEGÖLŐM......!!

-Hát nem akarsz beszélni én akkor azt hiszem megyek- dadogtam ösze vissza mindent is

___________________________________________

Sziasztok bocsánatot szeretnék kérni hogy nagyon sokáig nem volt rész. De remélem nagyjából tetszik nektek a mostani részek és most probalok egyre több rész kitenni remélem eddig tetszik... MINDENKINEK BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK ❤️❤️❤️❤️❤️