-Szasz tesó Milánhoz jöttél? Mert akkor szólok neki- mondta MRicch
-Nem én Szonj...- AKARTA volna mondani de csak akarta mért közbe vágtam miközben Marics mögött batyogtam le a lépcsőről.
-Hozzám jött- vágtam közbe és le ugrottam a lépcső utolsó két fokáról- Gyere Brunyesz- szaladtam oda hozzá, megfogtam a kezét és el kezdtem fel húzni a szobámba. Majd be csuktam az ajtót.
-Ez meg mi volt?? Maricsot megölte a féltékenység mikor ki mondtad hogy hozzád jöttem!! Mi a fenéről maradtam le??- Rá vetödtem mert az ágyon ült és befogtam azt a lepcses száját. Ekkor benyitott Maricsunk...
- ti meg mit csináltok? Bruno hogy teheted ezt velem?? Hogy életem eddigi részében soha nem találtam olyan nőt akit el tudtam volna képzelni a gyerekeim anyakét. Erre még találom öt és el veszed??....- háborodot fel
- Nem nem vett el senkit senkitől..!
- Akkor mivel magyarázod ezt- mutatott ránk mert még mindig rajta voltam
- Nincs köztük semmi! Meg alapból is ne vett el engem töled ha rólam van szó te csak hagytál veszni úgyhogy ezt csak is magadnak köszönheted de úgy kellett volna hozzád állnom mit a legelején....- áltam fel
-Mi az hogy az elején- értetlenkedett
- Na ide figyelj úgyan akkora egod van mint eddig is nem te vagy a hibás hanem mindig más és ebből most lett elegem..!- mondta és ki löktem az ajtón és becsaptam.... Velem nem szórakozik...
1 hét múlva
Uncsi volt ez a hét és maricsot eddig probáltam kerülni sikerült is csak kaljálásnál kell bámulnom a pofáját.... Jaj és valami szülinapi bálra hívták meg az egész gangot aztán arra is tervezek egy ruhát aztán megvarrom.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Befejeztem... Büszke vagyok magamra. Ilyet sem tud sok embi:3
-Szonja gyere már menni kéne- kiabált fel Milo a szobámba
-okess- el kezdtem le tipegni a lépcsőn
-omg- Mondta milán- csoda szép vagy - fel kapott majd megpördült velem együtt. Én csak kuncogni tudtam. Marics közben hátra fordult a kanapéról.
-gyönyörű vagy - nézett rám csillogó szemekkel.
-kösz azt hiszem- mondtam neki flegmán- okés akkor induljunk!
