Hódítsuk Meg Kang Yeosang-ot [JongSang]

Hódítsuk Meg Kang Yeosang-ot 6

Olyasmi kérdésre számított, hogy 'juj, mivan ha az emberek félreértik?' vagy 'miért ültettél az öledbe?' de Yeosang egy cseppet sem tűnt idegesnek a helyzet miatt, helyette azt kérdezte;

- Hova megyünk?

- A városban veszünk bort, aztán hazataxizunk, és minden megoldva. - mondta Jongho.

- Umm, és szerinted az senkinek nem fog feltűnni, hogy nincs meg az egyik kocsi?

- Basszus tényleg... - sóhajtott Jongho gondterhelten. - Jó mindegy, majd írok Yunho-nak, hogy intézze el, mikor Seonghwa már alszik.

- Okés. - mosolyodott el Yeosang, és a fejét Jongho mellkasára hajtotta.

Yeosang nem volt nehéz eset. És ez volt az egyik dolog amit Jongho kifejezetten szeretett benne.

Még a buszon voltak, mikor Jongho telefonja csörögni kezdett.

- Seonghwa?! Basszus! Seonghwa hív! - pánikolt be, mikor meglátta a hívásazonosítót. - Most mit csináljak?

- Szerintem vedd fel... - mondta Yeosang.

- Mi? Nem, nem veszem fel.

- De.. Ha most felveszed és elmagyarázod neki a helyzetet, akkor egy kicsit ideges lesz, de mire visszaérünk lenyugszik. Jobb, mintha tiszta ideg lenne, mikor találkozunk vele. - magyarázta Sangie.

Még egy dolog amit Jongho szeretett Yeosang-ban. Az a nagy esze.

- Igazad van. - bólintott a maknae, majd nagy levegőt vett, és a zöld ikonra nyomott. - Szia Seonghwa-hyung!

- Hol a fenében vagytok Choi? Tudod te, hogy milyen régen letelt az a fél óra? - szólt a telefonba Seonghwa dühösen, és a háttérben hallatszott Hongjoong 'shh, Hwa-baba, semmi baj' csitítgatása.

- Na, ez egy érdekes sztori. - kezdte Jongho. - Nevetni fogsz. Na persze, nem biztos, hogy most. De néhány év múlva visszagondolnunk erre, és mindannyian nevetni fogunk. Nevetni a sztorin, mikor kifogyott a benzin a kocsiból, ezért az út szélén hagytuk, és még a bolt is zárva volt, szóval bebuszoztunk a városba.

- Hogy mit csináltatok?!

- Jó ez most nem hangzik olyan jól, de...

- Ne dezzél nekem! Ott hagytátok a kocsit az út szélén?! Ti amúgy magatoknál vagytok? Szívtatok valamit, vagy csak szimplán ennyire elrontottam a neveléseteket? Esetleg már alapból valami agyi fogyatékossággal születtetek?

Az anyukám fogyatékosnak nevezett.

- S-Seonghwa-hyung...

- Majd én elintézem a kocsit. Istenem, két ekkora barmot... Most azonnal visszajöttök. Vagyis a következő busszal. A pörköltben meg nem lesz bor. - közölte Seonghwa.

Az erdőben maradt fiúk körében zúgolódás ütötte fel a fejét, de Seonghwa egy 'akinek problémája van annak nem is kell ennie belőle'-vel elkussoltatott mindenkit. Aztán búcsúzás nélkül letette a telefont.

- Szálljunk le. - sóhajtott Jongho, és fogta Yeosang derekát, míg ő kiszállt az öléből.

Felálltak, és megnyomták a leszállás jelzőt, majd mikor megállt a busz leszálltak.

- Megnézem mikor megy busz. - vette elő a telefonját Yeosang, Jongho pedig bólintott.

Hatalmas szerencséjükre - vagy éppen szerencsétlenségükre, ebben nem voltak teljesen biztosak - volt egy busz kiírva hat perc múlvára.

Jongho leült a padra, és a hajába túrt, miközben Sangie mellé ült, és hozzábújt.

Csendben ültek egymás mellett, és hallgatták a másik lélegzését és szívdobogását, Jongho pedig Yeosang haját simogatta, egészen addig míg meg nem jött a busz.

Ugyanaz a folyamat, mint ideféle, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mindkettejüknek volt ülőhely.
Helyet foglaltak egymás mellett, Jongho rátette a kezét Yeosang combjára, az idősebb fiú pedig elmosolyodott, de az útjuk is teljes csöndben telt. Legalábbis részükről. Az már más volt, hogy egy nő folyamatosan dumált, két kisgyerek visítozott, egy idős úr dünnyögött valamit, egy párocska pedig állandóan kuncorásztak.

Mikor megérkeztek, Jongho felhívta Yunho-t, hogy menjen értük a buszmegállóba. Yunho pedig el is ment, és persze vitte magával Mingit.

- Seonghwa totál kész van. - mesélte Yunho, miközben már visszafelé tartottak a szállásra. - De most Hongjoong elvitte a szobájukba lenyugtatni. Gondolom jól megdugja.

- Yunho! - csapta vállon a szerelmét Mingi.

- Mi van? Csak feltételezés. - vont vállat Yunho.

- Szóval... Akkor San és Wooyoung figyel a pörköltre? - kérdezte Yeosang.

- Igen. De már majdnem kész van. Szerintem mire visszaérünk lehet is enni.

- Mondjuk képzelem, hogy részükről milyen a figyelés valamire. - tette hozzá Jongho, mire mindenki felnevetett.

És Yunho-nak igaza lett. Mire visszaértek, már lehetett is volna enni a pörköltből, ha nem lett volna olyan forró.