Tündér-mese

18. Szvetlána 1.

Tavasz van, a megújulás és újjászületés mellett a megtisztulás ideje is. Meg a nagytakarításé. Hát, ez nem a szívem csücske. Tegye fel a kezét, aki szeret takarítani! Ennél sziszifuszibb munkát el se tudok képzelni, ami persze nyilván hasznos, elvégre helyet kell csinálni a holnapi kosznak. Pedig nálunk sokat segítenek a kis háztartási varázslataink. Vajk lakásában bevetettem már közülük párat, ő meg érdeklődéssel figyelte a működésüket. Sajnos mindent nem lehet megoldani velük.

Most idehaza vagyunk, tündérföldén, és éppen "lomtalanítunk". Olyan holmik kerülnek elő a lakásom mélyéről, amelyeknek a létezéséről se tudtam, vagy azt is elfelejtettem, hogy valaha megvettem őket. Vajk szeme láttára ez azért elég ciki. Pedig alapvetően nem vagyok rendetlen, csak egy kicsit szétszórt. Akad itt kiszáradt toll (biztos jó lesz még valamire), régi belépőjegy (baszki, voltam én ezen az egyetemi koncerten Lajtával?), valahonnan a diplomám is előkerül (jé, ezt mennyit kerestem, amíg el nem felejtkeztem róla!). A fürdőszobai szekrény legalsó fiókjából meg már-már kiskereskedelmi mennyiségű bontatlan Defenza. Na, ennél nincs lejjebb, mikor a pasim szeme láttára bukkan elő egy halomnyi lejárt óvszer. Vajk kérdőn pillant rám.

- Hat év termése! - vonom meg a vállam, mintha nem érdekelne a dolog, és a füllentésemről csak az elvörösödő füleim árulkodnak.

Vajk nem tesz rá megjegyzést. Szó nélkül segít kidobálni a szemetesbe a felesleges cuccokat. Csak utána ölel át hátulról egy kicsit, hogy érezzem, hogy itt van. Érzem én, nagyon is. Kapok egy picike puszit a kobakomra. Jó volna hozzábújni, elveszni a karjaiban. A gondolatot tett követi, és megfordulok, szembe vele. Olyan jó így, amikor átölel és ringat egy picit! Békés. Csodálatos. Megkeresi a szájával a számat. Lassan, ráérősen játszanak egymással az ajkaink. Szeretem ezt a játékot. Igazi társas játék.

Azt hiszem, végeztünk a lomtalanítással. Ha maradt még valami elrejtve valahol, az ráér a következő alkalomig. Megebédelünk. Mostanra szerves részévé vált az életünknek a tündérkonyha. Rájöttem, hogy egészen ügyesen tudom mixelni az emberek és a tündérek ételeit. Soha nem látott összetevők és ízkombinációk jönnek így létre, és az eredmény kimondottan élvezhető. Igazi meglepetés ez, meg az is, hogy képes vagyok rá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól. Szeretem kényeztetni Vajkot, és szívmelengető érzés látni, hogy ízlik neki a főztöm. Nincs semmi bajom ezzel a háziasszonyi szereppel, amíg a házimunka többi részét igazságosan elosztjuk egymás közt. Ez pedig így történik, és Vajk soha nem azt mondja, hogy "segít nekem", hanem egyszerűen elvégzi a saját dolgát. Szeretem a hozzáállását. Egyenrangú felek vagyunk a kapcsolatunkban.

Jogosan kérdezhetnétek, hogy' állok a nyomozással, amiről mostanában mintha megfeledkeztem volna. Nos, azzal egyelőre megfeneklettem. Nincs más hátra, el kellene mennem Szvetlánához, és valahogy szóra bírni, de ehhez még gyűjtögetem magamban a bátorságot. Ráadásul a nyomozótársam is kidőlt mellőlem. Lajta mostanában nem nagyon ér rá egy ekkora projektre. Én pedig nem tudom őt kárhoztatni érte.

Lajtának sok programja van. Nem állítom, hogy néha nem mar belém a legjobb barátnői féltékenység (amiért szégyellem is magam rendesen), de alapvetően örülök, hogy örülni látom. Persze féltem is őt, kár lenne tagadni. Nagyon rég nem láttam ennyire felszabadultnak, ennyire szívből jövően mosolygósnak. Évek óta most először nem érzem rajta a már-már kétségbeesett társkeresés kényszerét. Elengedte magát, és csak sodródik az árral. Ami lehet, hogy éppen a gyógyírt jelenti a drága kis szívére. Csak hát...

Igen, van bennem egy ilyen "csak-érzés", némi kétely és aggodalom. Világ életemben toleráns tündérnek hittem magam, és a jelek szerint most eljött ennek a próbája. A változás neve pedig Káva. Lajta vele találkozgat egyre többet. Káva berobbant az életünkbe, és rendesen megkavarta azt. Még úgy is, hogy nem Kaiyaként van jelen, és igyekszik a sztárságából minél kevesebbet engedni beszivárogni a hétköznapokba. De ő akkor is sztár, ha leveszi a színpadi ruháját.