Tündér-mese

9. Vendégség

Az ősz meglepetést hoz nekünk az irodában. Meglátogat minket a Tündérkeresztanya. Megmondom őszintén, kihagytam volna. Ő ugyanis nem az a jóságos, ősz hajú anyóka, aki tökhintót és báli ruhát varázsol Hamupipőkének. Nem, ők a Tündérkeresztanya Tanácsadó Iroda (más néven a TUTI), és azért jönnek, hogy a hatékonyabb működés érdekében átvilágítsanak bennünket. Akkor jó nagy gyertyát hozzatok, baszki, mert a legutóbbi két jelentéseteket olvasva azokban sem találtam túl sokat a szellem napvilágából! Odaültök mellénk, nézitek a munkánkat, töviről-hegyire kifaggattok róla, hogy mit és hogyan csinálunk, azután szépen egy vaskos dossziéba foglaljátok, és már fáradtok is a kasszához. Annyi kristályért talán én is tudnék szakérteni, csak az én szakértésemre senki se kíváncsi. Mert egy külső szem mindent jobban lát. Ebben akár még lehetne is valami... De akkor miért a saját mondatainkat olvassuk vissza a jelentésetekben, mintha ti találtátok volna fel a tündérport?

Vajk jókat mulat rajtunk, hogy nálunk is így működik ez. Ők sem rajonganak a tanácsadókért. Úgy látszik, ez is közös a világainkban. Ahol csak megjelennek, az pár hónapon belül garantált átszervezést jelent. Fogadni mernék, hogy karácsonyra, vagy legkésőbb januárra megint készülni fog egy átalakítási koncepció. Inkább nem foglalkozom vele. Nem akarok előre idegeskedni.

Végül mégsem költöztem haza Vajktól. Gondolkodtam, de ő is azt akarta, amit én, és azóta is együtt lakunk. Hazajárok a saját lakásomba takarítani, meg a postámért, hoztam el egy halom váltás ruhát is. Amiket aztán itt tisztítok, Vajk ruháival együtt. Vajk megtanított használni a mosógépet, én meg megmutattam neki, hogy varázslattal azért sokkal könnyebben megy ez. Praktikus dolog tündérnek lenni. Van egy halom hasznos háztartási varázslatunk (amikről csak büszkén és alliterálva tudok beszélni).

Az együttélés jó, és könnyebben megy, mint azt reméltem volna. A kis virágom remekül érzi magát Vajknál. Én is remekül érzem magam, és hajlok arra, hogy tényleg az életörömemből nyeri az energiáját. Szépen kifejlődött, és időnként dúdolgat magában. Már kértem tőle, hogy legalább akkor ne csinálja, amikor vendégek vannak nálunk. De mintha a falnak beszélnék. Biztosan kamaszodik. Vajk barátai néha furcsán néznek rá, azután valószínűleg elkönyvelik magukban, hogy csak képzelődnek. Hiszen honnan is lenne egy szobanövénynek zenei érzéke? Az igazat csak mi ketten tudjuk Vajkkal, és szoktunk azzal viccelődni, hogy ha így folytatja, kénytelenek leszünk beíratni egy művészeti iskolába, vagy egy tehetségkutatóba. Nagy médiaszenzáció lenne, az biztos. Az első cserepes virág, aki megnyerte az X-faktort...

Vajk barátai, a barátaink jó fejek. Barna, Botond, Tihamér és Sóska (ne kérdezzétek, miért hívják így a Soós Ricsit, senki nem árulja el nekem), illetve Sára (Barna barátnője) és Rózsa (Botond menyasszonya). Rózsa akár tündér is lehetne, kedves és gyönyörű (lehet persze, hogy túl jó volna tündérnek). A srácok menthetetlenül kockák, mint megtudtam a két lánytól, és már azt is értem, hogy szó sincs itt semmiféle térbeli testről. Az csak Sóska fárasztó vicceiben létezik, amik arról szólnak, hogy például a háromdimenziós szekeret térfogatnak hívják, és az egyetlen jármű, ami "hő" hatására megáll, az a lovaskocsi.

Amíg a srácok a számítógép előtt "kockulnak" (mi a csodáért pont ez szórakoztatja őket, mikor a munkában is ezt csinálják?), mi kibeszéljük őket a hátuk mögött a lányokkal, így egy csomó dolgot tudok meg róluk. Jól kijövünk mi hárman, egészen könnyedén befogadtak, mintha már régóta Vajkhoz tartoznék. Igyekszem beilleszkedni, ha már egyszer itt vagyok.

Ne higgyétek, hogy Lajtát elfelejtettem volna. Továbbra is ő a legjobb barátnőm, a munkahelyünkön együtt szidjuk a tanácsadókat, ebédnél kibeszéljük a világ dolgait, az épp aktuális pasijait, és miénk a csütörtöki cukrászdázós barátnőnap is. Pontosabban "kispénteki", legalábbis Sóska csak így hajlandó hívni, mondván, hogy ő bizony soha nem mond csütörtököt. Nem biztos, hogy akarom a kelleténél jobban tudni, mire célozgat ezzel (nem mintha akkora nagy nőcsábász lenne, szerintem elég volna egyszer találkoznia Lajtával, hogy csetlő-botló romhalmazzá változzon).