Perselus Piton bűnös vágyai [Befejezett]

Anna

Tavasz van.
Érezni a változást.
Minden olyan üres.
Szünet van alig vannak diákok.
Délelőtt volt és úgy határoztam hagyok egy üzenetet az én lovagomnak.
Lementem a tantermébe szerencsére nem volt ott senki.
Ott hagytam a cetlit amit csak ő fog megtalálni.
Nyakamat jéghideg ujjak fonták körbe.
Ő  volt az.
Piton:- Nem tudta kisasszony, hogy ilyenkor tilos a tantermekben mászkálni? -.-

Anna:- Tisztában vagyok vele uram, pontosan ezért surrantam be hátha lebukom és megbüntethessen. -.-

Piton:- Jó kislány  -.- 
Duruzsolta fülembe.
Nyakam megszivta aztán maga felé fordított.

Piton:- Egyébként mi járatban ilyen korán errefelé?

Anna:- Jólvan elárulom.
Minerva tanárnő mondta, hogy lesz egy tavaszi bál és arra gondoltam mehetnénk együtt.
Mit gondolsz? -.-

Piton:- Azt hogy a lehetetlent kéred tőlem.
Titokban kell maradnunk.
Nagyon sajnálom de ez ellen nem tehetek semmit.
Mindennél jobban vágyom rá. -.-

Elszomorító volt ezt hallani.
De az igazság az, hogy igaza van .
Így hát abban maradtunk hogy vagy én hívok meg valakit vagy majd valaki felkér.
Vagy ez lesz vagy az....

Foggalam sincs kit hívjak.
Így már nem is olyan érdekes.
Pedig mekkora lenne már.
Ott várna a lépcső alján én lassan óvatosan letipegek onnan aztán összekarolva vonulnánk be a nagyterembe.

Végül a nagy keresésbe találtam egy srácot akit elhívtam.
Viszonylag normális úgy értem nem csúnyácska.