Mint hős, szinte bármelyik nyomozó irodába bemehetnék hogy: Üdv! A tesómat keresem.
De akkor még kéne mondanom a nevem és bekerülnék a nyilvántartásba. Innen már csak egy lépés Izuku, így apánk rá találna. Akkor meg biztos hogy nem kímélné. Hiszek az öcsémben, de egy pszichopata, őrült, gyilkos ellen nem sok 16 évesnek van esélye.
Az igazi nevem csak az Nezu igazgató tudja, még a rendőr főkapitány, de ők megesküdtek, hogy nem mondják el senkinek.
Végre van kapcsolatom, hogy megtaláljam.
Elsőnek a hősiskolákba felvételizőket nézem meg a holnapi vizsgán. Nem vagyok valami profi de szerintem elsőnek jó lesz. Ha ott nincs keresem tovább. Már így is túl sokat vártam. Bár valószínűleg arra sem emlékszik ki vagyok. Úgy azért mégsem állíthatok be, hogy: Hali! Keigo Takami vagyok, a bátyád! Nem baj, hogy nem emlékszel! Hisz pici voltál.
Akkor valszeg kidobnának. Nem hinném hogy hülye. Szerintem már rájött, hogy nem vérszerinti gyerek. Azért én sem hinnék egy idegennek akit még életemben nem láttam. Vagyis jobb ha valaki olyan mondja el mint Nezu.
-Hé! Föld hívja Hawkst! Hol jársz már megint amikor munka lenne! Nekem kellett helyetted menni!- ó persze! Midnight! Úgy volt hogy a héten átveszem tőle az eseteket, mert... arra nem emlékszem.
- Ja, bocsi, jövök eggyel.- mért ilyen kínos ez?
Már én is profi hős vagyok. Akkor meg? Tapasztalat vagy mi? Neh, mindegy.
- Kit érdekel? Az élmény pótol. Képzeld! Találkoztam egy cuki zöld hajú fiúval...- ne! Már megint! Ez a szóáradat egyszer megöl az tuti- olyan szárnya van mint neked, bár lehet nagyobb mindegy, az a lényeg, hogy irtó cuki!- mit mondott? Szárnyak? Olyan mint az enyém? Lehet ő az? Miért most tűnik fel? Nyugi van. Hűtsd le magad. Nem biztos hogy ő. A szenszeit eltereli ezer más dolog. Lehet rosszul látta.
- Hé! Figyelsz te rám?
- Igen, persze, mondhatod tovább.- lehet megtudok más részleteket.
- Őö... hol tartottam? Tényleg, ott, hogy az benne a legaranyosabb, hogy a szeme és a szárnya passzol a hajához! Szerintem a UA-be fog jelentkezni hősképzésre.- szinte biztos, hogy ő lesz.
- Honnan gondolod?- erre tényleg kíváncsi vagyok. Egy pillantásból nem olvasod ki egy ember élettörténetét. Kivéve ha az a képességed, de nem ez a fontos.
- Igaz! A zöldike meg a barátja elintézték a gonosztevőt akihez kiküldtek.- jézus atyám!
- Ugye nem sérültek meg?
- Dehogy. A süni és a brokkoli úgy kezelte mint a profik, még a tüzet is eloltotta valahogy a zöldike.- vagy mégsem, nem hinném, hogy tűzoltásra jó képessége lenne.
- Eloltotta?
- Igen. Kijukasztotta a tűzcsapot a tollaival. Bár nem tudom hogy vitte a tűzhöz a vizet de megoldotta.- akkor mégis lehet. Megnézem a UA- holnap, biztos ami biztos.
Izuku Midorya:
Mi lesz, ha nem sikerül? Mi van, ha nem vagyok elég jó? Mi van, ha nem edzettem elég keményen? Mi van, ha...
- Oi! Deku! Sikerülni fog. - csókol meg hogy lenyugtasson. Hiába a tüskéi, ha közben figyelmes. Igaz a sajátos stílusában. De én ebbe a Kacchanba zúgtam bele tizenkét éve.
És mint mindíg, most is tudja mi kell nekem.
- Felvételizünk is vagy csak nézünk és megfosztjuk a világot a valaha volt két legjobb hőstől vagy mi, ha? Megmosolyogtat. Igaz még mindíg félek, de amíg mellettem van, nem történhet semmi.
-Ch! Ennél könnyebb elméletit nem tudták kitalálni azok a hülyék?
- Na! Azért nem hülyék. Bár én is nehezebbre számítottam. Kiváncsi vagyok tavaly nehezebb volt-e.- mert hát mindenre kapásból tudtam a választ, de nem vagyok annyira okos, hogy csak úgy, minden nehézség nélkül megírjak egy ilyet.
- Szerintem a gyakorlati nehezebb lesz. Bár nem hinném, hogy mi bele buknánk.
- Minket? Hah! Együtt simán beverjük a képüket!- őt biztos, de magamban nem bízom annyira. Ha nem jövök rá a robotok gyengeponjaira, nem megyek sokra a tollaimmal. Ha csak nem vezetem át az erőmeta szárnyaimból a karomba, de nincs kedvem az első hetet törött csontokkal kezdeni.
Eddig jók vagyunk. A kicsiknek könnyü megtalálni a gyenge pontját. Elég a páncélréseikre célozkom, de még kiereszthetik a nulla pontos, de azzal nem kell foglalkozni, bár erre jön.
- Kacchan! Mindjárt itt a nullás!
- Nem vesztegetjük rá az időnket!
-Áá!- valaki beszorult a törmelékek alá!
Katsuki Bakugou:
- Áá!- na bazdmeg. Valami hülye beragadt. Deku pedig kiskutyaszemekkel néz mert meg akarja menteni.
- Ch. Jóvan menjünk!- valaki mondja már meg hogy kell ennek ellentmondani?! Egyszer a sírba visz. De legalább vele megyek a koporsómba.
- Na te extra, meg leszel mentve.- Deku céloz. Bár nem tom mit akar ezen a roboton. Á! Betörte a fején lévő üveget. Int, hogy menjek belerobbantani a jukba. Mint ha magamtól nem tudnám. Hát asszem totálkáros lett. Annyira veszélyes ahány pontot ér. Egy nulla.
- Oi! Deku! Menjünk!
- Oké Kacchan.- hogy lehet ez a gyerek ilyen cuki? Ha?
Keigo Takami:
Ő lesz az. Már biztos. Senki más nem hasonlíthat rá ennyire.
- Nezu.
- Igen. Szerintem is.
- Megkérhetlek, hogy te mond el neki? Persze ott lennék csak...
- Tudom. Azt gondolod nem hinne neked. És igen elfogadom. A nevelőjét mikor értesítsük?- tényleg. Erre még nem gondoltam.
- Szerintem vele kellene megbeszélni. Végül is ő él vele.
