Régi titkok

88 7 0
                                    

Izuku Midorya:

- Kacchan! Kacchan! Felvettek!- az elmúlt napokban az életem összes eddigi kudarca ott lebegett a szemem előtt. Mondva: Úgy sem kerülsz be! Kacchan tartotta bennem a lelket. Bár egyszer tényleg úgy felstresszeltem magam, hogy elájultam.
- Baka! Egyértelmú volt! Könyörgöm! Elég rád nézni és látszik, hogy hősnek teremtett az fucking isten!- jaj, ne, Kacchan, már megint vörös a fejem!- Na! Gyere ide jelzőlámpa! Akkor ünneplünk vagy mi lesz?
Zavaromban hagyom, hogy kirángasson az ajtón, a közeli étterem felé
- K...kacchan, nem kellett volna. - próbálom a kezemmel eltakarni a piros arcomat.
- Ch! Az kurva életbe is! Nem lehet, hogy egyszer elfogadd amit érdemelsz?- csak én ezt nem érdemlem meg, hiszen több rosszat teszek a környezetemnek, mint jót.
- Megpróbálom...- nincs mit tenni, a katsudonnak nem lehet ellenállni. Olyan finom! Ez valószínűleg az arcomra is kiül.
- Reménytelen vagy! Ha a havi fizud helyett kabhatnál katsudont ezer százalék, hogy azt választanád!
- De át oan fiom!- ha anya itt lenne biztos leszidna amiért teli szájjal beszéltem. Minden kis apróságot komolyan vesz. Ami szerintem jó, mert legalább nem kell erőlködnöm amikor jól kell viselkedni pl. vendégségben. Kacchannak ez nem nagyon létezik a szótárában. De a maga módján azér látszik ha valakit megbecsül ( csak az a baj, hogy nem nagyon van ilyen ember ), anyámmal általában jobban viselkedik.

Katsuki Bakugou:

- Oi, Deku! Elkésel!- ez a gyerek hogy a gecibe tud átaludni nyolc, ismétlem, NYOLC! ébresztőt?- három kibaszott percünk van!- ez veszett ügy. Három perc alatt az isten sem ér oda- kurva annyukat már!
- Nyugi. Repülni fogunk.- értem én, hogy ő, de én meg hogy a faszba?
- Ne nézz így, ekkora távra azért elbírlak! Amúgy sem késnél ha nem vártál volna meg.- jól van, nincs más mi? De a sírfeliratom az lesz, hogy mindenki mehet a picsába.

- Deku te hogy a picsába látsz ilyenkor?- próbálnám nézni hol vagyunk, de a menetszéltől egy vakond is jobban lát.
- Hát a genetika meg a kápesség... Ó! Itt vagyunk!- végre! Kurva kényelmetlen így utazni.
Ahogy közeledünk a teremhez Deku úgy tűnik egyre fehérebbnek. Végre megnézném mennyi nyomival leszek összezárva, mikor összeesik.
- OI! CSAK BÁMULTOK VAGY TUDJA IS VALAKI HOL A KIBEBASZOTTKURVAGECIJÓÉDESANYÁMBA VAN GYENGÉLKEDŐ?!- kissé idegbajos vagyok és meg van a havi legszebb káromkodásom, is de pont le szarom mert az ember akit szeretek falfehéren és eszméletlenül fekszik a karomban.
- A folyosó túloldalán, balra, le, majd az utolsó ajtó.- MÉ NÉZ EZ AZ EXTRA LEKEZELŐEN!? Ha ő lenne a helyemben már szétsírta volna azt a pápaszemes fejét. Nyugi van. Először Deku, aztán ölöd csak meg. Lehetőleg fájdalmasan. És lassan. Nagyon lassan. Na, de ha igaza van a következő már Recoverygirlhöz vezet.
- HÉ!- többet kéne ajtót berugnom. Dramatikusabb.
- Mi a!- hát én ennél azért jobb reakciót vártam. Mióta dolgozhat itt? Ilyesmin azért nem sokkolódunk le!
- Nézze már meg mi baja! Egyszer csak beájult.- nem kéne sietni ha egy eszméletlen ember fekszik előtte?
- Nos... Ahogy nézem pszihés alapú. Itt kell maradnia. Nem tudja a fiatalember mitől lehet ez?- he? Nincs semmi más megállapítása? Az elmúlt napokban tök sokat aludt, meg nem is idegeskedett annyit. Fasz tudja mi baja!
- Értem. Van esetleg valaki más?- komolyan. Benne van a suli adattárában. Ennyi eszem nekem is van.
- Igen bazdmeg az anyja!
- Értem fiam, káromkodás nélkül is.- persze - Mennie kéne ótára.- mit képzel, hogy itt hagyom? A kis...- Nem. Nem maradhat itt. Erő felmérésük lesz.- szerinte ez érdekel?
- Ch!- nem szívesen megyek ki az ajtó helyén. De legalább ezzel a kicseszett ajtóval keresztbe tudok nekik tenni.

Keigo Takami:

- Valaki hozzon egy kávét, vagy megőrülök!
- Általában én vagyok a kávés.- jön Aizava az életmentő folyadékkal.
- Hmm... Áh! Megmentettél. De neked nem kéne az osztályodhoz menned?- uh. Kicsit megégettem a nyelvem.
- Sh. Indulok.- szegénynek biztos nem könnyű inszomniával tanítani. Nekem viszont elég most azon izgulni, hogy holnap elmondja Nezu az igazat Izukunak.

- Hawks! Gyere azonnal a gyengélkedőbe!

Mit akarhatnak? Ugye nem vele történt valami? Tényleg. Szárnyad van te hülye! Használd! Még egy folyó.
- Mi történt?- upsz. Szivacs kedves ajtó. Szivacs. Ne! Ott van! Nem lehet! Nem szállhatott át rá! Nem!
- Hé! Jól vagy Hawks? - nem. Majd akkor leszek, ha kiderül, hogy egyszerűen csak elájult és nem költözött bele Tori Osama, a madarak királyaként emlegetett ősi démon.

Bloody feathersNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ