A szeplős a sünivel az oldalán sétált az UA folyósóján. Smaragdzöld szemével izgatottan pillantott körbe. Most végre volt alkalma alaposabban is meg szemlélni az épületet. A gyengélkedőn töltött idő alatt igyekezett nem lemaradni. Ez volt az első hete a hősképzőben de máris hátrányban érezte magát. Katsuki szinte minden szabadidejét nála töltötte. Természtesen neki is elmondta a bent történteket. Keigo azóta igyekezett időt szakítani rá, viszont nehezen tudott elszakadni hősi teendőitől. Anyukája nem bánta a dolgot, saját állítása szerint meg is könnyebbült kicsit. Mivel a beszélgetés alatt a legtöbb dolog kiderült a múltjáról. Az apja családja többször is próbálta megszerezni a madarak királyát, az biológiai anyja családja pedig generációk óta hordozza Tori Osamát. Örült, hogy végre elszabadulhat onnan. Négy napja nem edzett. Mindenképp be kell pótolnia. Barátja hangja szakította ki a gondolatai közül.
-Oi! Baka! Ott nem arra kell el fordulni.-zavarában kicsit mosolyogva fordult a helyes irányba.
-Köszi Kacchan! Nélküled egyszer úgy eltévednék, hogy Európában kötök ki! De tudom, hogy te ott is megtalálsz.-az említett zavartan nézett el vörös íriszeivel. Még új volt neki ez a járunk dolog. Olyan régóta tetszett neki Izu, kicsit mint egy álom amiből aztán felébredsz. Nem érezte valóságosnak. Megpróbálta fenntartani az amúgy is tüskés attitűdjét. Viszont az ilyen alkalmakkor zavarba jött.
Megérkeztek a helyszínre. Aizawa-senseit még nem látták. Ő valamivel késõbb jött. Mentek sorba, aztán elértek a kislabdadobásig. Izuku nagyot csapott a szárnyaival, az erőt átirányított a karjába. Egy második sokkal erősebb szárnycsapással eldobta a labdát. Végül ezer métert dobott. Meglepődött mert nem lett semmi baja a karjának. Általában egy ekkora igénybevétel től szilánkosra törtek volna a madarakéhoz hasonlóan üreges csontjai.A felüléseket direkt átalakították a számára. Mióta találkozott a benne lakóval sokkal erősebb lett. Picit csalásnak érezte, mert nem is tett semmit. Mindenből személyes rekordot állított fel.
Kitárt szárnyakkal, fáradtan dõlt hátra a földön. Mióta ledobta a labdát fájjt a karja. Most nem tört el, mint általában, de attól még piszokul sajgott. Katsuki mellé heveredett. Eleresztett egy mosolyt. Szárnyával közelebb tolta magához. Finoman átkarolta a nyakát. Jó lett volna örökre így maradni. Kívánta miközben feladta a harcot az álmossággal és elszenderült. Párja óvatosan belesimult az ölelésbe. Elgondolkodva nézte szerelme nyugodt arcát. Vajon késõbb is szeretni fogják egymást, talán még össze is házasodnak, vagy nem lesz több egy múló élménynél. Személy szerint neki az elsõ jobban tetszett volna. Utálta magát amiért ezt kell tennie, de finoman megrázta az alvó vállát. Sajnos vége volt a szünetnek.
Eltartott egy ideig, amíg ténylegesen mindenki megérkezett. Izu mindenkire kedvesen mosolygott, míg Bakugou olyan szemmel méregette a többieke mellõle, hogy még egy felnõtt is sírva szaladna az anyukájához.
-Kacchan! Ne nézz már így rájuk, nem tettek semmit ellenünk.-süni csak ciccegett egyet. Az õ szemében hallos bûnt követtek el az osztályteremben. Ráadásul többször is hallotta õket értetlenkedni, hogy egyáltalán miért vették fel, ha olyan gyenge és rögtön elájult. Nos, az ahhoz hasonlókat mondók minimum egy szép monoklival távoztak a terembõl. Megjelent a kijelzõ és kiírták a pontokat. Sokak megdöbbenésére Izu magasan a többiek felett végzett, sõt! Rekordot döntött!
-Már megbocsátson-sensei, de képtelenség, hogy ilyen magas pontszámot érjen el.-mutatott az elõttük virító ezerháromszázasra. Katsuki érezte ahogy felmegy benne a pumpa.
-Ch! Nézhetsz majd extra ha szarrá aláz a gyakorlaton!-érezni lehetett a maró gúnyt a hangjából.
-Ssh Ha problémátok van az elsõ páros ti lesztek. Tenya Ida ( szóljatok ha rosszul írtam ) és Izuku Midorya! Nyomás és harc! Valaki számoljon be nekik.-azzal lefeküdt a sárga hálózsákjába aludni.
Mint ahogy Bakugou megjósolta Deku-kun másodpercek alatt legyõzte Ida-kunt, aki bocsánatot is kért azért amit mondott. A többiek pedig csak pillogtatták szempilláikat, hogy mi a fene történt. Ez után nem mertek egy rossz szót szólni.
A LoV bázisán:
-Hogy haladsz a küldetéssel?
-Az egyiket már elfogtuk.
-Melyiket?
-A tigrist, azzal a Tora nevû tárolójával.
-Akkor már csak a madár a Midorya gyerekkel, meg a béka a Tsuyu nevûvel kell.
-Igen. Úgy hallottam egy osztályba járnak. Mi legyen a többivel?
-Nem fontosak, megölheted.
..
Itt van a rész, remélem tetszik és kellõen felcsigáztalak a végével. Tudom köcsög vagyok de ez van.
Arigato everyone.
