𝐉𝐄́𝐆𝐒𝐙𝐈́𝐕𝐄𝐊

𝐌𝐀́𝐒𝐎𝐃𝐈𝐊 𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓

𝐋𝐞𝐨

Rossz ötlet volt pont Bellát megkérni arra, hogy segítsen nekem franciából. Igazából egyáltalán nem volt tervben, hogy bárkitől is segítséget kérjek, de a hétvégén elkövettem életem valószínűleg legnagyobb hibáját, és az egész annak a következménye volt.

Szombaton este meccsünk volt, amit sikeresen meg is nyertünk. És mint minden győzelem után, akkor is összegyűltünk a csapat egyik tagjánál ünnepelni. Ilyenkor meghívjuk azokat a barátainkat is, akik nem hokiznak és hatalmas bulit csapunk. És mi mást érthetne egy seregnyi gimnazista és egyetemista a bulizás alatt, ha nem töménytelen mennyiségű piát és hangosan dübörgő zenét?

Természetesen mi is ittunk, de én a kelletténél kicsit többet. A buli vége felé, bár magamnál voltam, de már enyhén ittas állapotba kerültem. Az egyik csapattársam, Josh, viszont ez az időpontot találta alkalmasnak arra, hogy a jövő évi szezon csapatkapitányáról beszélgessen velem. Az idei kapitány én lettem, de ő is pályázott a címre, és jövőre minden áron ő akarja majd megszerezni. Ezért kitalálta azt, hogy most ne teljesítmény alapján döntsünk, hanem szedjünk fel egy népszerűtlen, szerinte „szürke" lányt a suliból, és aki tovább bírja mellette anélkül, hogy megcsalná, az nyer. Borzasztó ötlet volt, és józanul soha nem egyeztem volna bele. De nem voltam józan, és semmiképp sem akarom, hogy ő legyen a kapitány, ezért eldöntöttem, hogy megnyerem ezt a fogadást. Másnap reggel, amikor már kiment az alkohol a fejemből, persze megbántam, de Josh nem engedte, hogy kilépjek, ráadásul tanúk is hallották, ahogy beleegyezek a dologba.

Ezek után már csak azon kellett gondolkodnom, hogy melyik az a lány, aki „népszerűtlennek" számít. Eszembe sem jutott Bella, egészen addig, amíg délután Josh ki nem jelentette, hogy ő a lányt akarja magának a fogadáshoz. Abban a pillanatban valami köd borította el az agyamat, és közöltem vele, hogy biztos, hogy nem. Egyszerűen maga a gondolat, hogy ez a srác, aki amúgy csak játékszernek és szórakozásnak tekinti a lányokat, az egykori legjobb barátom közelébe kerüljön, teljesen felidegesített. Ezt persze utána meg kellett magyaráznom, és nem mondhattam el az igazat, ezért azt mondtam, hogy Bella az enyém lesz. Ekkor viszont már a lány felénk tartott, ezért improvizálnom kellett, és a leghamarabb az ugrott be, hogy bukásra állok franciából, a lány pedig színötös.

-Valami magyarázat? – kérdezte Zack, miután Josh elköszönt és elment. Zack a gimi eleje óta a legjobb haverom, és ő az egyetlen a barátaim közül, aki tud az Isabellával való gyerekkori barátságomról.

- Nem hagyhattam, hogy összetörje a szívét – vontam meg a vállam.

- Értem – bólintott. – Sokkal jobb, ha te töröd össze.

Nem értettem őt, mert az elmúlt években sok lánnyal volt rövid, leginkább egyéjszakás, kapcsolatom, és még egyszer sem mondta, hogy összetöröm ezeknek a lányok a szívét.

- Tudom, hogy hülyeséget csináltam ezzel, de mégis mit tehettem volna? – fordultam felé ingerülten.

- A hülyeséget már akkor megcsináltad, amikor belementél ebbe a fogadásba – mondta, majd kézfogással elköszönt, és a sisakját a fejére húzta, felpattant a motorjára és elhajtott, miközben én a fekete kocsim felé indultam.

Zackkel a gimnázium eleje óta vagyunk jóban, és bár sok haverom van, ő az egyetlen, akiben tényleg megbízom és megosztom vele a bizalmas dolgaimat. Egyedül neki meséltem Belláról, és arról, hogy miért nem vagyunk már jóban, mert tudtam, hogy nála ez a titkom biztonságban lesz.

Amikor beültem az autóba, bekapcsoltam a rádiót, majd kitolattam a parkolóhelyről, és rákanyarodtam arra az útra, ami Montreal azon részébe veszem, ahol lakom. Isabella Parker szomszédságában.