A Pokol Csókja

0.rész

MOST...

A fejem. Lüktet, széthasad. Így nem fogok tudni aludni, fáradt leszek és holnap muszáj dolgoznom. Be kell vennem egy gyógyszert. Sötét. Miért van ennyire sötét? Semmit sem látok. Nyitva van egyáltalán a szemem? Nem, nincs. Nem tudom kinyitni. Miért nem? A kezem. Nem mozdul. Miért nem tudom megmozdítani?! Csipog. Mi ez a csipogás? És mi ez a préselő hang? Mintha valamilyen gép lenne. De mégis hol vagyok? Mi történik velem? Álom. Biztos, hogy csak álmodom. De ha az ember tudja magáról, hogy álmodik, akkor fel szokott ébredni, nem? Fel kell ébrednem!

Nyikorgás. Megmozdul a levegő, érzem a bőrömön. Hangok. Mintha valaki beszélne. Hallom, de nagyon messziről, nem értem mit mond. Várjunk csak, hiszen ketten vannak! Kik ők? Honnan jöttek? Mit fognak csinálni velem? Látnak engem? Tudják egyáltalán, hogy itt vagyok?

Hahó? Itt vagyok! Hallanak? Léptek. Közelebb jönnek. Kitisztulnak a hangok.

- ...és a vacsora után felhívott magához. Eszméletlen az a pasi.

Kuncogás, aztán csönd. Matatás.

- Na, van valami változás?

- Nincs.

- Szegény lány. Nagy mázlija van, de ki tudja még, hogy mi lesz vele, meddig fognak még ragaszkodni hozzá.

- Igen. Egy apró változás még nem jelent semmi biztosat. Szép volt, kár lenne érte. De a remény hal meg utoljára, nem igaz?

Kuncogás hallatszik, aztán motoszkálás.

Milyen semmi biztosat? Kiért lenne kár? Mégis miről beszélnek? Mi a fene történik?! Mégsem látnak engem? Újabb léptek, de ezúttal távolodnak. Ne! Ne hagyjanak itt! Itt vagyok! Kérem! Segítsenek!

Segítség.

Itt vagyok.

Itt...