A Pokol Csókja

10.rész

5 hónappal ezelőtt

Maya

Ana bárjában ülünk Kirával, hátul az irodában és az újranyitást szervezzük. Pontosabban ő, én többnyire csak asszisztálok. A kedvem meglepően jó, lelkes vagyok, de nem csak emiatt, hanem az este miatt is. Ma van Chloe születésnapja és egy meglepetéssel készülök neki. A percek szinte csigalassúsággal telnek, úgy érzem, sosem fog eljönni az este. A gondolkodásból a telefonom csipogása ráz fel. Előhalászom és ránézek, de rögtön el is önt a düh.

- Ó, bazd meg! - csúszik ki a számon azonnal. - Hogy lehetsz ekkora fasz... - morgom még az orrom alatt, és leteszem a telefont magam mellé anélkül, hogy válaszolnék az üzenetre.

- Mi történt? - teszi fel óvatosan a kérdést Kira.

- Chloe lemondta az estét - közlöm egyszerűen, láthatóan morcosan.

Visszatérek a papírok fölé amit olvastam, jelezve, hogy lezártam a témát.

- Nálatok ez sűrűn megesik. Azt hittem, hosszú távon hozzászokik az ember.

Felsóhajtok és felnézek rá, a haragomat csalódottság váltja fel.

- Hát... igazából tényleg hozzá lehet szokni - mosolyodok el gúnyosan. - Csak ma van a születésnapja. Foglaltunk asztalt egy étteremben, de azt lemondtam, és sikerült beszerveznem magunkat egy olyan helyre, ahová szinte lehetetlen bejutni. A Bambusz sushi bárba. Ismered? Több, mint fél év a várólistájuk.

Leteszi a tollat a kezéből. Így már értheti, hogy ez nem csak egy átlagos mindennapi probléma. Kicsit elgondolkozik, aztán megrázza a fejét.

- Sosem hallottam még róla. Mondjuk... Ana előtt a koktélbárokat sem ismertem - felnevetek kicsit. - Miért nem hívod fel?

- Chloet? Nem lenne értelme, nem veszi fel ilyenkor a telefont.

Így, hogy felhozta eszembe jut, amikor Kira először jött be a bárba és sört kért Anatól.

- Ki tudja, hogy a sushi is milyen világot nyitna ki előtted - mosolyodok el. - Hé, miért nem jössz el velem? Legalább nem buknám az asztalfoglalást.

Kira szemöldöke a homloka közepére csúszik. "Most komolyan engem hív el?" fejet vág. Aztán kicsit úgy csinál, mint akinek még meg kell rágnia az információt.

- Szóval már itt tartasz? Beérnéd velem is? - mosolyodik el kicsit kihívóan. - Mi lesz, ha közben Chloe mégis ráér? Már így is utál...

Megvonom a vállamat.

- Miért, akkor inkább üljek otthon arra várva, hátha mégis ráér? Elég sokba került az asztalfoglalás. Előre le kellett adni a rendelést, és a felét ki kellett perkálni előre. Egyedül pedig úgysem bírnám megenni.

- Fhu, te aztán jól kitettél magadért.

Pár pillanatig még gondolkozik, valószínűleg nem akarja bevallani nekem, de csak idáig jutunk.

- Hát... igazából még sosem ettem susit - kicsit el is húzza a száját.

Ha csak ennyi a kifogás, akkor nyertem. Elvigyorodok erre a kijelentésre.

- Az nem baj, anélkül is be fognak engedni, nem elvárás - nevetek fel.

Ez olyan mély ütés volt, amire egyszerűen nem lehet visszavágni.

- Jó, jó - emeli megadóan a kezeit. - Elmegyek veled.

- Remek - mosolygok rá hálásan. - Nyolcra van lefoglalva az asztal.