Ki Nem Mondott Szó 2: Nimera Èbredèse (Supernatural FF.) [Befejezett]

20.

Raven nèzete

Honapok teltek el miota Nerula fel áldozta magát azèrt hogy a világban bèke legyen. A családunk nagyon nagy erőkel kèszül arra hogy Eli ès Odette össze házasodjanak.

Èn fent vagyok a mennyben ès csak a könyvet olvasgatom amiben mindenkinek a sorsa meg van írva. Odette èletèt olvastam mikor megláttam hogy gyerekei is lesznek. Anya nem fogja elhinni hogy ennyi időn belül nagyi lesz.

Hirtelen Zacharyas megfogta a válamat mire csak fel nèztem hogy mit szeretne. Oda lapozot ahol az èn oldalam van, mikor láttam hogy semmi nincsen bele írva akkor megèrtettem mindent amit eddig tudtam.

Fel kelve csak el lebegtettem a könyvet majd Jack megfogta a válamat s adot egy csókot nekem. A lányom jött hozzám majdcsak láttam hogy mennyire is szèp
- akár egy Istennő. Mondtam mire csak Jack furcsán nèzet hogy mièrt mondtam ezt neki
- köszönöm. Kár hogy nem lehetek ott az unokanővèrem esküvöjèn. Mondta Jupiter mire csak megfogtam a vállát hogy tudja nem lesz az akkora baj
- nem baj kincsem. Ez a te napod, ma van a bál úgyhogy menjetek, mulasatok jól. Mondtam mire csak megfogta a kezeimet majd magához ölelt hogy tudjam nem csinál semmi hülyesèget.

Hirtelen eszembe jutot hogy nekem meg ünneplőbe kènne lennem. Csak csetintettem egyett majdcsak egy sötèt zöld rúha lett rajtam

Jack csak magához huzva megcsókolt majdcsak a nyakamba adta a korona darabját hogy el tudjunk indulni az esküvöre ami a családjaink közti egyesülèst jelentette.

Ahogyan be kopogtam az ajtón úgy Clair Hale nyitot ajtot aki csak mosolyogva invitált be. Mikor megèreztem a farkasok ilatát akkor tudtam hogy jó helyre kerül Odette. Mikor a fátylat fel adták rá akkor csak oda mentem hozzá majd megfogtam az arcát ami olyan selymes volt
- tudnod kell valamit a családunkról. Lehet hogy sosem voltunk a másik ott mikor kellett de ha meg kellet menteni a világot akkor ott voltunk. Mert ezt jelenti a nevűnk. Minden Winchester lánynak ha fèrjhez megy áldást mondunk hogy minden jól menjen az èletèben, de neked nem kell. Nagyon szerencsès vagy hogy Eli Hale lesz a fèrjed, úgy lett nevelve ahogyan egy alfának kell majd viselkednie. Mondtam szinte könyezve de csak vissza folytotam hiszen nem tudtam mit mondani sehogyan
- Raven-nèni annyira szeretem Elit. Mint ahogyan a nagyi szerete a papát, ahogyan te szereted Jacket. S mint apa amikor anya èlt mèg. Mondta nekem szomorúan hiszen sosem ismerhete ött ès ez egy kicsit megviselte ött valamenyire
- ettől különbözűnk az emberektől Odette. Mi akkor is szeretjük azt akit nekünk adot a sors hamár règen meghalt. Egy kincs ha valakinek jól írják meg a sorsát. Mondtam s csak mosolyogtam hiszen nagyon olyan volt hogy lassan ki lèp a fèszekből ő is mint a lányom.

Aaron az oltárhoz vezete a lányátt hiszen ez volt èlete egyetlen kivánsága hogy láthasa ahogyan a lánya fèrjhez megy. Mikor a pap áldást mondot rájuk akkor meglenditettem a kezemet majdcsak az a fa ahol a hármas ikrek el lettek hantolva ki virágzot a szírmait lehulajtota teljesen.

A szívemhez tettem a kezemet ahol is a darab volt hiszen rezget. Èreztem hogy megfogják a vállaimat. Hirtelen megláttam magam elött apát ahogyan megfogja az arcomat. Mosolygot ahogyan mindig is tette, láttam a szemeit hiszen az volt az egyetlen dolog amit mitikusnak tartotam benne.

A homlokomhoz tette a hüvelyk úját majd egy mozdulatal feloszlata rajta a kristályt amit saját magam alkotam hogy az emlèkeimet tudjam elzárni. Hirtelen eszembe juttot minden amit megèltem a Hexben. Láttam anyát boldognak ahogyan szeret minket mindennèl jobban
- lásd amit nem tudtál eddig. Mondta apa sutogva majd csak elfoszlot ès mikor Eli ès Odette elkeztek sètálni akkor csak nèztem ahogyan lèpked.

Láttam egy elhagyatot kislányt akinek az anyja meghalt annyi ève. A legnagyobb fájdalom amit túl èlt az az volt hogy el engedte Elliotot.

Meg volt benne mèg az a kislány akit olvasni tanitot s szelemeket ölni. Azt a lányt aki tudta hogy neki dolga van mèg ebben a világban.

S most ahogyan sètál úgy megláttam benne Aaront ès Elliotot ahogyan egyesülnek. Ahogyan sètált úgy láttam hogy Dean ès Sam fogják a kezèt hogy vigyáznak rá majd. Megfogtam a gyürüt az újamon amit akkor kaptam mikor kicsi voltam.

Láttam ahogyan felnő az a szemèly aki miatt mindent oda adtunk. Mostmár tudom mièrt hallt meg apa.

Hogy az oltárnál láthasam az unokáját ahogyan nővè lesz vègleg. Furcsa azt gondolnom hogy bánom hogy akkor nem voltam apával mikor lehetet volna. Hiányzik mocskosul de igy a legjobb mindenkinek.

Ahogyan a lakodalom vèget èrt úgy fel mentem a mennybe majdcsak ki nyitotam a sorsok könyvèt, majd elkeztem írni amit akartam mèg a családomnak. Mikor pontot raktam az utolsó mondatra akkor viaszt melegitettem majdcsak a lapra csöpögtettem, a pecsètet rá nyomtam s ahogyan megszáradt le vettem róla majd vègig simitotam a hollo mintán.

Fel emeltem a könyvet majd fel lebegve a polcára raktam. Mikor melette megláttam egy másik ilyet akkor csak mosolyogtam. Le szálva csak az ajtohoz mentemmajd mikor vissza fordulva mosolyogtam egyett akkor el rejtettem ezzeket a könyveket az emberek elő.

Hogy sikerült-e megbocsájtanom a múltban törtènt dolgokat? Nem teljesen, de Agatha-nèni szerint sikerülhet ha megértem az okokat. Hogy fèlek-e attól ami jöhet mèg? Rettegek hogy ennèl is lehet rosszabb. Hogy boldog lettem-e hogy leírhatam nektek mindezt ami allig pár èv alatt zajlot le? Az igazat megvalva, könyebb igy, hogy mások is tudják miket vittünk vègbe mi Winchesterek.

De hogy mi volt az a szó amit sosem mondtunk ki a kèt könyven soha? Ellègè nehezen tudtam kimondani a lakodalmon is mikor köszöntöt mondtam. De egyett meg kell jegyezetek: nincs olyan hogy lehetetlen.

Nincs olyan hogy elbukunk ès feladjuk. Nekünk az èletűnk lett mások megmentèse. Sokkat vesztetűnk ez alatt, de sokat is nyertűnk (gondolok itt a Hale családra, èlűkön Clair Haleel, az alfa lunával). Bèkèt hozztunk a Földre mikor a remèny elhalványult. Mert volt valamink amit nem tudtak elvenni tölünk. Egyszerű de mègis erő jelemzi ezt a dolgot. Amit vèdünk mindentől. Amit èn is vissza kaptam. Egy család.

Vège