Mindent megváltoztattál [Tsukishima Kei - Haikyuuff]

8.

✯Lili szemszöge:✯

- Miért hívtál Lilikém? Történt valami?- kérdezte mama
- Nem, semmi érdekes csak alá kéne írnotok ezt a papírt. Tudjátok meséltem, hogy a röpi klubbal mennék egy edzőtáborba, ami Tokióban lesz.
- Jaa igen emlékszem már.- mondta a nagyi.- És azt szeretnéd, hogy alá írjuk?
- Igen... De van még valami amit nem mondtam el.
- És mégis mi lenne az?
- A csapat... Egy fiú csapat. Fiú csapatban játszom, mivel a sulinak nincsen lány egyesülete.-"Nagyon szeretném, ha elengednének..."
- Micsoda?- akadt ki nagyapa.- És mégis miért most kellett ezt megtudnunk??- kezdett el kiabálni.
- Sajnálom, nem akartam hazudni nektek, csak... Csak tudtam, hogy nem engednétek, hogy játszhassak, ha megtudnátok.
- Még szép, hogy nem!- csatlakozott a nagyi is a kiabáláshoz.- H-Hát ez hihetetlen!!
-És így akarod, hogy elengedjük? Felejtős! Biztos, hogy nem!!- csapott az asztalra nagyapa.
- Most felhívom az apádat, hogy vele is közöld ezt az abszurd ötletet!- majd már tárcsázta is apát a nagyi.
- Szia anya, miért hívtál? Történt valami Lilivel?
- Ami azt illeti igen! A lányod egy FIÚ röplabda csapatban játszik!
- Mi?- akadt el apa hangja. "Nem akartam, hogy ez legyen. Én csak röpizni akarok."- Röpizel? Readásul csapatban?? Nem úgy volt, hogy csak hobbi szerűen csinálod??- kezdett a vonal túloldalán egyre hangosabb lenni a hangja.- És mivan a térdeddel?? Arra nem gondolsz, hogy csak rosszabb lesz az állapotod kislányom??!
- Nem érdekel apa! Szeretek röpizni, mi ezzel a baj? A térdemnek meg úgyis mindegy, ígyis úgyis szar!- akadtam ki mostmár én is.- Helyre hozni nem lehet, akkor meg nem mindegy, hogy megerőltetem vagy nem?! Hamarabb rosszabbodik az állapota, ennyi!
- Nem mindegy!! És ráadásul egy fiú csapat??! Ez most komoly Lili??? Teljesen elment az eszed?
- Én is ezt mondtam!- helyeselt nagyapa.- És azt akarja, hogy elengedjük valami szaros edzőtáborba. Még viccnek is rossz.
- Hát az! Nem! Nem mehetsz Lili!
- Miért?- kezdtek el fojni a könnyeim.- Miért nem lehetek boldog? A röplabdázás boldoggá tesz! Szeretek röpizni!!
- Nem érdekel. Nem mész, téma lezárva.- mondta apa a túloldalról
- APA!
- Ne emeld fel a hangod! Nem érdekel. Nem mehetsz!!
- Tudod mit? Jó! Nem kell az aláírásotok! Majd alá iratom valaki mással!- majd könnyek közt elvettem az asztalról a papírt, a telefonom és a cipőmért indultam.
- Mégis hova mész??- kérdezte egy csöpp aggodalommal a nagyi.
- Hová készülsz lányom???!- hallottam meg apa hangját.
- EL! KERESEK VALAKIT AKI ALÁÍRJA NEKEM! Ne várjatok haza, egyik barátomnál alszom.- "Vagy az utcán..."
- MÉGIS MIT KÉPZELSZ TE KIS SZEMTELEN CSITRI.- mondta apa és nagyapa egyszerre. Felvéve a cipőmet a pulcsimért nyúltam és kifutottam.

Csak futottam. Foggalmam sincs merre, csak mentem. "Tudom, hogy most hatalmas ostobaságot csinálok, de jelen pillanatban nem érdekel. Miért kell ezt csinálniuk? Miért nem mehetek?"
Gondolataimat az szakította meg, hogy neki mentem valakinek.
- Sa-Sajnálom.- a könnyeim nem akartak abba maradni. A földet néztem és ki akartam kerülni az illetőt, ha nem fogta volna meg a kezem.
- Lili?- felnéztem a személyre. Tsukishima volt. "Már csak ő hiányzott. Nem kell még az is, hogy Kei utálkozzon."
- Nem akartalak zavarni. Bocsánat.- megint megindultam volna, de nem engedte a kezem.
- Mi a baj?
- Mintha annyira érdekelne téged.
- Érdekel. Szóval mi a baj?
- Semmi.
- Ne hazudj. Történt valami?- lágyan szólt hozzám. Semmi undor vagy utálat nem volt a hangjában. Ezektől a kedves szavaktól csak még jobban fojtak a könnyeim.
- Sajnálom Kei. Nem akarlak zavarni.- törölgettem a szemeimet
- Nem zavarsz. Mondd el mi történt.- fogta meg lágyan vállamat.
- Nem engednek el nagyszüleim a táborba, mert, hogy fiú csapat. És? Nem mindegy, hogy fiú vagy lány? Ígyis úgyis megsérülök. Ráadásul még apát is felhívták, és még ő is ellenem volt. A térdem miatt aggódott, hogy jaj mi lesz vele, miért nem törődök jobban az egészségemmel.- akadtam ki újra.- De már nem mindegy??! Így is szart se ér a térdem, akkor nem mindegy, hogy megerőltetem vagy nem?? Miért kell ilyen szarságok miatt elbaszni az esélyeimet, hogy részese legyek egy közösségnek??- sírtam el magam, majd egy kis idő után folytattam- Tudom, hogy zavarlak és, hogy nem akartad ezt mindd hallani, de- majd közelebb lépett és megölelt. "Mi? Kei most komolyan? Mi? Miez? Mondjuk nagyon kellemes és nyugtató, szóval nem zavar..."
- Nincs semmi baj.- simított végig hajamon. "Mi ez az érzés? Olyan... Fura." - Nem zavarsz Lili. Ne gondold, úgy, hogy utállak, mert nem igaz... És örülök, hogy ezt mindd elmondtad nekem. Megoldjuk valahogy, de most nyugodj le, jó? - szavai tényleg nyugtató hatásúak voltak.