Mindent megváltoztattál [Tsukishima Kei - Haikyuuff]

2.

✯Lili szemszöge:✯

Eltévedtem. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. Már vagy 30 perce csak járkálok össze vissza. Ki gondolta volna, hogy Budapest ehhez képest egy kis ludfing?

Tokióban vagyok jelenleg és innen kéne valahogy lejutnom Miyagiba (Miyagi Prefektúrába, hogy pontosítsak).
- Kisasszony minden rendben?- bökte meg vállamat egy 30-as 40-es éveiben járó nő.
- Azaz igazság, hogy nem.- vakartam meg a tarkómat- Eltévedtem.
- Először jársz itt ugye?- válaszként bólintottam.- Hova is szeretnél menni pontosan?
- Miyagiba.
- O, micsoda véletlen, én is épp oda tartok.
- A-akkor lehetne, hogy magával menjek?
- Persze. - majd elindultunk.

(⁠*⁠￣⁠(⁠ｴ⁠)⁠￣⁠*⁠)

Az út során beszélgettünk. Kiderült, hogy van 2 fia, az egyik egyetemista, a másik velem egy idős. Nem sokkal később hirtelen fékezett a busz ezáltal előre dőltem, majd mikor vissza huppantam az ülésre a kapucnim lecsúszott.
- Wao. Nagyon szép a hajad.- mondta mosolyogva.
- K-köszönöm szépen.- bár furcsálltam, hogy nem tette szóvá se a szememet, se azt, hogy festett-e a hajam.- Nem tartja furcsának a kinézetem? Azt, hogy fehér hajam és lila szemem van??
- Nem. Vagyis, de. Furcsállom, hogy miért takarod. Hiszen szép vagy!- erre nem tudtam mit mondani. Sokkolt a helyzet, hogy valaki szépnek és nem furcsának lát.
- E-erre nem tudok mit mondani, sajnálom. Nem szokták túlzottan díjazni a külsőmet, maradjunk annyiban.- vakartam meg a tarkómat. Közben levettem a baseball sapkát is.
- Honnan is jössz?- látta rajtam, hogy zavart a helyzet ezért témát váltott.
- Magyarországról. Apám Japán, anyám Magyar. Egy cserediák programban vettem részt amit meg nyertem így kijöhettem Japánba.
- Ooo értem. És hova fogsz járni?
- A Karasuno Középiskolába.
- Micsoda véletlen. A fiatalabbik fiam is oda jár. Nomeg az idősebb is oda járt. Meg persze jómagam.
- Nekem apukám járt oda.
- Tényleg? És milyen szakkörre járt, lehet emlékszem rá.
- Kosárlabda.
- Várj, hogy is hívják az apukádat?- kérdezte a nő
- Chikamatsu Isami.
- Chikamatsu???- emelte kicsit fentebb a hangját meglepettségében, miközben leszálltunk a buszról.
- Igen?- nem értettem miért lepődött meg ennyire
- Akkor te...
- Chikamatsu Lili vagyok.- hajoltam meg
- Ez a nap csupa véletlenekkel van tele.
- Hát igen.- mosolyogtam- Ismerte apukámat azért lepődött meg ennyire?
- Igen ismertem. Elképesztő játékos volt. Nagyon sokszor néztem sulink meccseit és messze apukád volt a legjobb mind közül.- nagyon jó érzés volt apukámról ilyeneket hallani.
- Barátok voltak?
- Inkább csak ismerősök. Viszont a férjem és apukád nagyon jóban voltak.- "Ez a találkozás tényleg a véletlen műve?"- kérdeztem magamban.
- Ez elképesztő.- közben elsétáltunk egy park felé.
- Az nem kifejezés. - majd a nő telefonja csörögi kezdett. - Jaj már 8 óra?
- 8 óra???!!- akadtam ki- N-nagyon sajnálom, de mennem kell, a nagyszüleim a végén még frászt kapnak, hogy hol lehetek. Köszönöm az útba igazítást és minden egyebet.- készültem volna elmenni, de megállított.
- Várj Lili-chan.- "Chan? Miféle chan?"
- Igen?
- Megadom a telefonszámomat. Ha szeretnéd még mesélhetek apukádról.
- Az nagyon jó lenne.- telefonszám cserélés után elindultam és 15 perc sétálás után elértem a megadott címre.

Csengettem. Szinte egyből nyílt is az ajtó ahol a nagyapám és nagyanyám fogadott.
- Én kicsi unokám.- majd megölelt a nagyi és beljebb tessékeltek. Letettem a cuccom és nagyapa is megölelt. Amint észbe kaptak meglátták a hajam és kikerekedett szemekkel néztek.
- Mit műveltél a hajaddal édesem?- kérdezte nagyanyám
- Semmit. Ilyen. Gondolom apa nem említette.
- Hát nem. Ezt az apróságot elfelejtette említeni nekünk a 15 év alatt míg nem láttunk.- mondta nagyapa mire kicsit elmosolyodtam.
- Sejtettem. Mindig mindent elfelejt.- nevettem
- Az biztos.- majd mindhárman nevettünk.
- Gyere megmutatom a szobádat.- majd húzott maga után mama.
Egyszerű kis szoba volt, de nekem pont megfelelő. Miután lecuccoltam mentünk is ki enni.