Mindent megváltoztattál [Tsukishima Kei - Haikyuuff]

11.

✯ Lili szemszöge:✯

Reggel felkeltem és a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő, de egyből kikerekedett a szemem. "Még mindig hívásban vagyok Keivel?!" Majd letettem és kijelezte az időtartamot.
- MAJDNEM 7 ÓRA????- akadtam ki hangosan. Utána mutatta is az időt. 6:27 van. "Azta rohadt. Pár percet leszámítva 7 órán át hívásoztam Keivel???! Mikor aludtam el egyáltalán? Arra sem emlékszem. Istenem." Fogtam meg a fejem.

Kikelve az ágyból elmentem fogat és arcot mosni, majd felvettem az egyenruhát. "Jó éjszakát Lili." Ugrott be ez a mondtad Kei hangjával.
- Áhhh biztos csak álmodtam. - legyintettem.- De várjunk. Miért álmodnék Keivel?- gondolkodtam el. "Mi van ha nem álom volt? Neem, az lehetetlen. Vagy-" Gondolkodásomat nagyanyám zavarta meg kopogásával.
- Lili ébren vagy?
- Igen igen, pár perc és megyek.- a táskámért és a telómért nyúltam, majd már mentem is a konyhába.
- Oda tettem a reggelid.- mutatott az asztalra és el is vettem azzal lendülettel onnan a szendvicset.
- Köszi nagyi... Nagyapa alszik?- kérdeztem rá
- A szobájában van.
- Értem. Mennem kell. Szia nagyi.- majd mentem is felvenni a cipőm és kimentem a házból.

(⁠*⁠￣⁠(⁠ｴ⁠)⁠￣⁠*⁠)

A terembe érve leültem a helyemre, majd Shoyo felém fordult.
- Jobban vagy Lili-chan?
- Persze. Nem volt komoly. Bocsi, hogy kellemetlenséget okoztam.
- Nem okoztál. Egyébként kész a matek házid??
- Igen.- mosolyogtam büszkén. "Késő estig fent voltam, hogy minden házit megcsináljak szóval bekaphatják a tanárok."
- Ide adod légyszi?? Nem értem.
- Elmagyarázzam?
- Igen légyszi.

Mielőtt becsöngettek gyorsan Elmagyaráztam neki a matekot és együtt megoldottuk a házit.
- Kösziiii Lili-chan! - mosolygott rám
- Nincs mit. Matekban bármikor tudok segíteni.
- Akkor máskor is tőled fogok segítséget kérni.
- Rendben.- mosolyogtam én is.

(⁠*⁠￣⁠(⁠ｴ⁠)⁠￣⁠*⁠)

Éppen az ebédlő felé tartottunk Hinatával mikor megláttuk Yamaguchiékat.
- Sziasztoook!!- integett nekik Hinata, majd ide jöttek hozzánk
- Ti is az ebédlő felé tartotok?- kérdezte Tadashi
- Igen.- válaszoltam
- Üljünk le egy asztalhoz.- mondta Hinata
- Nekem oké.- válaszolt Yamaguchi.- Tsukki?
- Mehetünk.- válaszolt

Beérve az ebédlőbe megláttunk egy üres asztalt amit el is foglaltunk. Kihoztuk magunknak a kaját és mindenki elkezdett enni, majd megláttam Kageyamát az ajtóban.
- Pillanat és jövök.- mondtam majd felálltam és oda mentem hozzá.- Sziaa Tobio.
- Szia Lili.
- Ebédelni jöttél?
- Igen.
- Leülsz hozzánk? Ott vagyunk.- mutattam Keiék felé mire csak bólintott. Ő is hozta a tálcáját és leültettem magam mellé.
- Hát te?- kérdezte Shoyo teli szájjal
- Jöttem enni.
- Ritkán látni itt.- folytatta
- Ez van.- nézett rá szúrós szemekkel
- Jaaaj de bunkó valaki.- hergelte Hinata
- Ki a bunkó te kis- majd rácsaptam az asztalra
- Mindkettő kussoljon és tömje a száját!
- ...Értettük.- mondták mindketten és enni kezdtek, de Tsukki elnevette magát. "Olyan jól áll neki a nevetés."
- Most meg miaz?- kérdezte Kageyama
- Hihetetlen, hogy behódoltok Törpematsunak.- nevetett
- Maradj már Lustashima.- majd mind a hárman (Hinata, Kageyama és Yamaguchi) elnevették magukat.

Miután végeztünk az evéssel kivittük a tálcákat és vissza indultunk a termeink felé mind az öten.
- Miért nem vagy többet az ebédlőben Tobio?- kérdeztem
- Nem tudom.
- Jólvan, ezentúl elmegyünk érted Shoyoval, úgyis útba esik a te termed a kajálda felé úgyhogy jössz velünk.
- Meglátom.
- Miaz, hogy meglátod?- kérdeztük egyszerre Shoyoval
- Nincs választásod.- mondtam.- Jössz és kész.
- Talán.
- Talán?- nézett rá Hinata
- Ne feleselj az idősebbeknek Tobio.- oktattam ki, mire csak sóhajtott és szemet forgatva nézett le rám
- Ne nézz le engem.- majd lehúztam a fejét és adtam neki egy barackot.- Tessék kaptál egy barackot.
- Áááá, engedj el.- próbálta kihúzni a fejét
- Nem. Ne nézz le engem, mert kiütlek öcsi.
- Jó, csak engedj el.- majd elengedtem.- Fura egy nőszemély vagy az már biztos.- fogta a fejét ahol a barackot kapta
- Nem is!
- Amúgy de.- helyeselt Hinata
- Mivan?!
- Igaz.- bólintott Yamaguchi
- Najó, hagyjatok.- előre trappoltam és fordultam be, hogy előbb menjek fel a lépcsőn mint ők, de olyan erővel fellöktek, hogy elestem. - Mi a-
- Nem tudsz figyelni?!- nézett rám egy magas, fekete hajú fiú. "Amilyen helyes olyan geci is."
- Jól vagy Lili-chan?- segített fel Hinata
- Persze, kutya bajom.- poroltam le a könyökömet.- Nem én voltam figyelmetlen hanem te löktél fel.
- Mivan??!- állt meg előttem és felém tornyosult.- Nekem ne dirigáljon egy ilyen kis csitri, mint te!- majd már ment volna el, de a nyakkendőjénél fogva vissza húztam és belerúgtam (nem erősen) a térd hajlatába így élem térdelt.
- Te engem ne csitrizz le mert nagyon megjárod.- néztem le rá.- Kérj elnézést.
- Minek?
- Fellöktél és miattad fáj a könyököm és a seggem, szóval kérj elnézést.
- Nem.
- Mi? Bocsi rosszul hallottam.- majd a nyakkendőjét meghúzva magamhoz rántottam és mélyen a szemébe néztem. - Próbáljuk újra. Kérj elnézést. - láttam a meglepettséget az arcán szemeim színének láttán.
- J-Jólvan sajnálom, hogy fellöktelek.- majd még utoljára vetettem rá egy magalázó pillantást és elengedtem a nyakkendőjét. A fiúk felé fordultam akik sokkolódva álltak.
- Öhmm... Hihi~- mosolyogtam kínosan.
- Nagyon menő voltál Lili-chan!!!- jött elém Hinata
- Bocsi, hogy látnotok kellett ezt... Elég kellemetlenül érzem most magam. - fogtam meg a könyököm
- Miért?- jött közelebb Kageyama, közben hátra néztem és a fiú már ott sem volt.
- Nem vagyok sokszor ilyen és pont ebben az állapotban kellett látnotok.
- Szerintem menő voltál Lili.- mondta Yamaguchi
- Köszi Tadashi.- vakartam meg kínosan a tarkómat.
- Menjünk, mert nem fogunk beérni a terembe. 2 percünk van.- tudatta velünk Tsukki
- Akkor siessünk.- mondta Hinata és elkezdtünk sietve felmenni a lépcsőn.
- Találkozunk az edzésen.- mondta Tobio és már indult volna ha nem szólok neki
- Előbb gyere, mert korrepetálás lesz te.
- Ohh tényleg. Oké.- majd elindult a terme felé
- Verseny a termünkig?- nézett rám Hinata
- Benne vagyok! Háromra.
- Egy.
- Kettő.
- Három!- mondtam majd elkezdtünk futni, mint a bolondok. Becsusszantam a terem elé, bár majdnem elestem.- Én nyertem!!
- Nem is! Csaltál! Becsusztál a végén.
- Nem mondtunk olyat, hogy nem szabad.- vontam vállat mosolyogva, majd megvártuk míg Tsukkiék ide érnek.
Elköszöntünk tőlük, majd bementünk Shoyoval a terembe.