Mindent megváltoztattál [Tsukishima Kei - Haikyuuff]

1.

✯Lili szemszöge:✯

Ma van a nagy nap. A nap mikor végre elmegyek- mégha csak 1 évre is- Japánba. Annyira izgatott vagyok, de a mai napot még muszáj túlélnem. Péntek van így ma még megyek iskolába.

Össze szedtem magam és kikeltem az ágyból pont akkor mikor apa benyitott, hogy felkeltsen.
- Látom már fent vagy. Készülődj mindjárt indulnod kell.
- Jólvan megyek már.
- Elköszöntél már a barátaidtól?- ja igen. A szüleim mit sem tudnak az iskolai zaklatásról és arról, hogy nincsenek barátaim.
- Igen el. Nade menj ki, mert öltöznék.
- Jó megyek már.- azzal becsukta ajtómat én meg felkaptam az első ruha darabokat amik a kezeim közé akadtak. Egy szürke póló és egy fekete melegítő volt. Felvettem a kedvenc cicás zoknimat és a cipőmet, majd a táskámért nyúltam és már indultam is.

Beérve a suli kapuiba egyből a "menő lányok" látványa fogadott. Próbáltam kikerülni őket, sikertelenül.
- Hé te! Fura lány!- fordultam meg a "nevemet" hallva.
- Igen?
- Igaz, hogy ma mész el?
- Közöd?
- Mit mondtál?- azzal ledobva a cigi csikkját rátaposott, majd elém állt.
- Jól hallottad. Közöd?
- Hohó, de nagy lett a szád most, hogy elmész innen. Hova is? Jaa a kis faszú kínaiakhoz.- majd arcomba röhögött és ott hagyott. Barátnői is ugyanígy tettek.

Helyet foglaltam a teremben, jobb oldalt(ha a tanár szemszögéből nézzük akkor bal oldalt) a második padsorba, mert csak ott volt hely. Nem sokkal később beült mellém az egyik "kitaszított" fiú. Kegyetlenül csúfolták, mert kövér. Egyszer megvédtem és kaptam is rendesen érte. De nem érdemli meg a segítség nyújtást. Miután ez megtörtént és megvertek- még 9.-ben- panaszkodni szerettem volna a tanárnak, de ez a kis görény beköpött azoknak akiktől megvédtem úgyhogy egy hatalmas féreg.

Minden óra végén vándoroltunk át egyik teremből a másikba, míg végül vége lett a napnak és indultam volna haza ha nem állítanak meg.
- El sem búcsúzol tőlünk?- állt velem szembe Christopher.
- Inkább kihagyom.- majd próbáltam elmenni mellette, de vissza húzott.
- Nanana, ne legyen ilyen nagy szád.
- Mégis miért? Tán megütsz?
- Bingó- azzal ökölbe szorította kezét és ütést mért az arcomra, mejnek következtében felrepedt a szám.
- Végeztél?- tudtam, hogy ezzel csak felhúzom és igazam is lett. Tiszta ideg volt ezért még egyet ütött az arcomra, majd még vagy 3 gyomrost is bevitt és ott hagyott, de még vissza kiabált.
- 2 hónap múlva elmegyek érted és megkapod ami jár neked.- majd gúnyosan nevetett.
Kihuztam magam, mit sem törődve azzal amit mondott, majd letöröltem szám szélét és haza indultam. Mostmár nem okoz különösebb fájdalmat, mivelhogy ez- ha nem is mindennapos, de- elég gyakori szokott lenni, nomeg ez semmi azokhoz képest amiket kaptam már. És hogy a tanárok, miért nem tesznek ellene semmit? Mert a gazdag apuci lefizeti a tanárokat. Erről ennyit.

Haza érve egyből a mosdóba szaladtam köszönni se köszöntem.
- Az a roha- nem tudtam befejezni a szitkozódásomat, mert anya kopogott
- Kicsim, minden rendben?
- Igen anya csak... Csak nagyon kellett vécéznem.
- Ja oké.- hallottam egyre távolodó lépteit.
Letörölgettem a számat, hogy minél kevésbé látszódjon, utána kimentem a szüleimhez.
- 1 óra és indul a géped. Nézd át a cuccaid, hogy minden megvan-e. A nagyiék nem tudnak kimenni a reptérre, de megadták a reptértől a hozzájuk vezető utat, átküldöm.
- Rendben.- azzal el is küldte apa a térkép szerűséget.
Felmentem és átnéztem a cuccaimat, majd még átöltöztem az úthoz. Egy nagy fehér pólót vettem fel, arra egy fekete pulcsit(kapucnisat), majd egy zöldes színű nadrágot (im.: cargo pants-nak hívják a nadrág fajtát, gondoltam leírom, hogy jobban eltudjátok képzelni) és a kedvenc platform cipőmet.

(⁠*⁠￣⁠(⁠ｴ⁠)⁠￣⁠*⁠)

Éppen a kocsiban ülök a reptér felé tartva, apa vezet, anya meg az anyós ülésen van. Oda érve leadtuk a 3 bőröndöt, és elérkezett a búcsúzkodás ideje.
- Vigyázz magadra!- mondta anyám könnyeivel küszködve. Soha nem voltam még ilyen sokáig és ilyen messze a szüleimtől, ezért egyértelmű, hogy ők is izgulnak, nem csak én.
- Tudom, vigyázok.- mosolyogtam biztatóan.
- Anyámék gondodat fogják viselni.- mondta apám
- Tudom tudom.
- Kérem az utasokat, hogy szálljanak fel a repülő gépre ugyanis 5 perc és indulunk.- hallottunk meg a bemondón keresztül egy nő hangját.
- Akkor azt hiszem indulok.
- Tényleg vigyázz magadra!- mondta apa, majd szorosan átölelt amit viszonoztam is, majd anya is csatlakozott hozzánk. Így voltunk 2 percig, mert a bemondónő mondta, hogy már csak 3 perc.
- Vigyázzatok magatokra!
- Fogadj szót a nagyszüleidnek és tanulj szorgalmasan!- szólt rám anyám
- Jó rendben. Sziasztok!- integettem még egy utolsót, majd felszálltam a gépre és elfoglaltam a helyemet egy idős asszony mellett.

(⁠*⁠￣⁠(⁠ｴ⁠)⁠￣⁠*⁠)

Már egy órája utaztunk mikor az idős hölgy hozzám szólt.
- Tudna segíteni? Fel szeretném tenni a táskámat.
- Persze.- azzal elvettem tőle a táskáját és feltettem, de lecsúszott a kapucnim közben, amit az elején nem érzékeltem(még a kocsiban felhúztam a kapucnit a baseball sapkámra, hogy ne bámuljanak meg annyian). Mire észre vettem a nő próbált nem feltűnően- bár sikertelenül- méregetni. Éppen húztam vissza a kapucnit a fejemre mikor megszólalt ismét.
- Mondd csak- tudtam, hogy mit akar kérdezni ezért közbe vágtam.
- Igen, ilyen hajszínnel születtem, nem festett és a szemeimben sincsenek színes kontaktlencsék.- az idős nő erre nem tudott mit mondani csak nézett még egy ideig.
- Magácska nagyon szép!- mosolyodott el. Ez aztán meglepett. A szüleimen kívül még senki nem mondta ezt nekem.
- Ohh... Köszönöm.- mosolyogtam rá.

(⁠*⁠￣⁠(⁠ｴ⁠)⁠￣⁠*⁠)

Az út vége felé elkezdtünk beszélgetni, elmondta, hogy éppen haza felé tart Japánba, mert meglátogatta a testvérét aki kint él Oroszországban a férjével, meghogy az unokája fogja kint várni őt a repülő téren. Én meg elmeséltem, hogy cserediákként leszek kint egy évet és, hogy a Karasuno Középiskolába fogok járni.

(⁠*⁠￣⁠(⁠ｴ⁠)⁠￣⁠*⁠)

Leszálltunk a gépről a nénivel és a reptéren vártuk az unokáját, mert megkért, hogy várjam meg vele.
- Ott van!- mutatott egy magas fekete csúcsos hajú -velem egykorú- fiúra.- Kuroo drágám, itt vagyok!- integetett neki, de nem vette észre.- Jaj istenkém, olyan nagy ez a repülő tér, hogy nem hall engem.
- Mi az unokája teljes neve?
- Kuroo Tetsuro.- válaszolt
- KUROO TETSUROOO!!!- kiabáltam a fiú nevét és nemcsak ő hanem majdnem mindenki felénk fordult. Mikor ide ért a fiú megölelte nagymamáját, majd felém fordult.
- Máskor figyelj jobban a nagymamád hangjára.- nem válaszolt, csak méregedett ami egyre jobban idegesített.- Nem szobor vagyok szóval ne bámulj így!- ekkor nézett mélyen a szemembe, de amint látta a szemeim színét - mint mindenki - meglepődött arccal nézett rám. Már éppen szóltam volna neki mikor a nagyija megszólalt.
- Ugye milyen szép szeme van Tetsu babám?- mind a ketten a hölgyre néztünk, majd vissza egymásra. Én majdnem elnevettem magam a becenév miatt, de végül vissza fogtam.
- Igen, különleges szeme van...- majd elkezdett szúrós szemekkel - ismételten- végig mérni, de most figyelmen kívül hagyva őt, készültem elköszönni az idős hölgytől.
- Viszlát asszonyom.- hajoltam meg- Örülök, hogy megismerhettem önt és, hogy beszélgethettünk.- mondtam egy széles mosollyal a számon.
- Ugyan drágám, örülök, hogy vannak még ilyen illedelmes és kedves fiatalok, mint magácska.- mosolygott rám, majd a fejemre tette kezét- Ha legközelebb találkozol az én rosszcsont unokámmal mutasd meg neki a csodaszép hajad.- és rám kacsintott mire elmosolyodtam.
- Rendben!- össze szedtem a cuccomat, majd a fiú elé álltam.- Szia. - nyújtottam kezemet és kezet ráztunk.
- Szia.- majd elindultam, de még utánam kiabált- Várj. Mi a neved??
- Majd kérdezd meg legközelebb és akkor elárulom.- majd intettem feléjük egy utolsót és kimentem a repülő térről. Amint kiértem, hatalmas épületek tornyosultak felém.

- Huh... Jól van, indulás!

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _

Ez lenne az első rész.

Nem számítottatok Kuroora mi?(⁠ ͡⁠°⁠ ͜⁠ʖ⁠ ͡⁠°⁠)
Egyébként ennek a résznek az írása közben elgondolkoztam, hogy inkább Kuroo ff-et kéne írnom, de nem.
Jó lesz esküszöm(⁠^⁠ω⁠^)

UI:
(⁠*⁠￣⁠(⁠ｴ⁠)⁠￣⁠*⁠) ez azt jelenti, hogy idő ugrás vagy micsoda. Biztos értitek. Na mindegy.

Puszi a pocátokra(⁠ ⁠˘⁠ ⁠³⁠˘⁠)⁠♥