Az erdő mélye. ~minsung (Befejezett.)

1.

„Nappal azt mondjuk nem érdekel, aztán végig sírjuk miatta az éjszakát."

★Han pov★

Örvendek! Han Jisung vagyok, 19 éves, egyetemista. Segítek nektek egy kicsit; ebben a világban vannak angyalok, démonok, de vannak természetesen emberek is.

Az angyalok tudnak repülni, viszont nagyon veszélyes tud lenni. Hiszen.. nem minden ember kedves. Az angyalok természetesen tudnak szülni is, ha fiúk ha lányok. Ide tartozom én is.

A démonok nem minden esetben de vannak kedvesek is. A dolguk hogy megkeserítsék az emberek életét. Persze eredetileg nekünk az lenne dolgunk hogy ebbe meg fékezzük a démonokat, de igazából itt már tök mindegy mit csinálsz. Törődhetsz a többi ember érzéseivel, vagy nem. Te akkor is angyal vagy démon leszel.

A démonok akár nők akár férfiak dominánsak.

Na de vissza a való világhoz.

Sosem vonzottak az erdők, kivéve egyet, de az nagyon. Szerettem ott lenni, hiszen szép a táj illetve megnyugtat.

-Szia Jimin. -ugrottam barátom nyakába a suli előtt hiszen egy egyetemre járunk.

-Szia Han. -mosolygott rám. Neki nincs párja ahogy nekem sincs. A baráti körünkből csak mi vagyunk szinglik kb. 3-an. A baráti körünk In, Felix -aki az én legeslegjobb barátom-, Seungmin, és Taehyung-ból áll.

In-nek Bangchan a párja aki démon, Seungmin-nak Changbin aki szintén démon, Taehyung-nak Yoongi aki démon szintén, és Felix aki még valamennyire szingli de alakulóban van a kapcsolata egy fiúval akinek a neve Hyunjin.

Tulajdonképpen így alkotunk egy csoportot.

-Sziasztok. -jött oda hozzánk Felix is Hyunjin-nal.

-Sziasztok. -mosolyogtunk.

Miután találkoztunk és elköszöntünk -mivel hogy nem egy tagozatra járunk- bementünk az egyetemre.

Én tánc szakra járok, míg a többiek nem tudom mire. Azt hiszem zene.

Egyetem után

Miután végeztünk az egyetemen mindannyian, úgy döntöttünk hogy elmegyünk kávézni.

-Fiúk ti nyugodtan menjetek én ma mégsem megyek. -mondtam mikor csörgött a telefonom és apám neve volt ki írva a kijelzőn.

-Biztos Han? -kérdezte aggódóan Lix.

-Persze menjetek csak. -mondtam és elindultam az ellenkező irányba miközben éreztem hogy mellettem egy másik ember is jön, de nem tudtam oda figyelni hiszen amint felvettem a telefonomat apám hangjával találtam magam szembe.

-Szia fiam. -mondta komolyan. -Beszélnünk kellene. -mondta.

-Miről apa? -kérdeztem. Sosem volt jó viszonyom az apámmal hiszen mindig a hugom volt a kis kedvenc. Anya persze egyen rangúként szeretett minket.

-Csak gyere haza kérlek. -mondta nekem szépen? Mit vett be a faszi?

-Rendben. -sóhajtottam. -Ha holnap haza megyek úgy jó lesz?

-Igen. Szia. -mondta majd letette.

-Minden rendben? -kérdezte Felix.

-Igen. Miért vagy itt? Mehettél volna a többiekkel.