Éjszakai keringő ✅

Három

8 nap szalagavatóig - Csütörtök

Matekon oda súgok a tőlem balra ülő Fruzsihoz aki álmosan jegyzetel.
- Hol van Virág?
- Beteg, gondolom. Nem üzent még. 
Bólintok majd ismét a másodfokú egyenletekre koncentrálok.
Fruzsi és Virág kifejezetten közel állnak egymáshoz ezért ha például a kedvenc sütijére voltam kiváncsi, hogy meglephessem, (Egyébként a Linzer az) mindig tudtam kihez kell fordulni.
Fruzsi a négy év alatt nekem is nagy barátom lett (ezektől a dolgoktól függetlenül) és egyáltalán nem zavarta ha egy egész álló hétig a másik barátjáról áradoztam, vagy ha bizalmas infókat akartam megtudni róla.
  A gimi alatt az osztályomba nincs olyan ember akivel nagyon szoros viszonyunk lett, de mindenkivel kialakult egy kisebb kötelék. És ez nekem így tökéletesen megfelel.
Az óra 3/4-e már rég eltelt amikor rohanva tépi fel a kilincset Virág.
Hűha.
- Elnézést a késésért csak késett a busz, karambol miatt. - hadar majd a tanári asztalra ejt egy papírt.
- Rendben Virág, legyen szíves leülni, majd figyelni. - Fordul vissza a táblához a pályakezdő matektanárunk.
Ránézek Virágra aki rám se bagózik majd inkább üzenek neki:

Azt hittem már egyedül kell táncolnom

Berreg a telefonja és amint megnézi ki üzent mintha halványan elmosolyodna.

V: Nem ismersz eléggé

Ez itt a probléma

Megnézi majd elkezdi birizgálni a haját, amit kócos kontyba kötött és lelóg pár tincs. Ma egy egyszerű fekete trapéznadrágot és deréknál megkötött fehér inget választott.

V: Így is túl sokat tudsz.

Ha rólad van szó nem ismerem a túl sok fogalmát

V: Bogi, fejezd be a flörtölést és inkább add oda a matekfüzeted, hogy lemásolhassam

Hangosan felnevetek, majd átnyújtom neki a füzetem.

Matek óra után bejön az ofő és lediktája mikor melyik órákban lesz jövő héten próba. Legnagyobb örömömre 2x annyi lesz mint eddig, hogy tuti biztosan flottul menjen minden. Hurrá.
- Szerdán még lesz egy plussz alkalom 3-tól. Csütörtökön pedig a lányokkal elmegyünk a ruhákért délben, fiúk nektek megvan az öltöny? - néz Boldira és Balázsra.
A fiúktól csak egy bólintásra telik.
- Nagyszerű, van még valami ami életbevágóan fontos?
Senki se válaszol, majd kimegy a teremből.
- Szerdán szeretném ha mind jönnétek, mivel az hogy ne menjünk egymásba még bőven gyakorlásra szorul. Jön a 11. A-s Betti is, hogy rendesen el tudjuk próbálni, hogy felkonferálnak. Ez így mindenkinek megfelel? - egyszerre bolintunk Kira tekintetétől.
Kira mindig is vezető típus volt és olyan kisugárzással rendelkezik akire én még az életemet is rábíznám.

- Egy két há, egy két há, egy két há - basszus, elrontottam. - Egy két há, pördülés - felkapom Virágot, ez már nagyon jól megy. - egy két há, egy két há, nagyszerű, mára ennyi. - A tánctanár kissé ingerülten jött be hozzánk és úgy látszik meg is maradt a rosszkedve. Most lelép a színpadról és se szó se beszéd kimegy az aulából.
- Jó voltam, partner?
- Egész jó, de el ne bízd itt nekem magad!
- Tudhatnád milyen szerény vagyok. - markolom meg a derekát, majd magamhoz húzom. - De ha szabad megjegyeznem te viszont tökéletes voltál. - súgom neki.
Próbája leplezni, hogy nem hagyja hidegen a közjátékom, de ő azok az emberek közé tartozik akiknek mindig kiül az arcukra amit gondolnak.
Emosolyodom.
- Csak veled ellentétben tudok tàncolni. - szúr oda.
- Tudod aki jól tud tánc...
- Na most fejezd be! - neveti el magát hitetlenkedve.
A jókedve ragadós.
Hirtelen megpördítem és elkezdem vezetni, mintha egy próbàn lennénk, csak most nincs zene, nincs tanár, nincs hangzavar, kizárólag mi.
Levegő után kap majd engedve nekem elkezd hozzám simulva lépdelni.
A pillanat csak pár másodpercig létezik én pedig görcsösen próbálok belé kapaszkodni.
A többiek elkezdenek tapsolni.

Észre se vettem, hogy már csak mi táncoltunk a színpadon, a többiek pedig a nézőtérről figyeltek minket.
Elengedem Virágot aki ugyan olyan megilletődve áll mellettem mint ahogy én érzem magamat. Majd ötlettől vezényelve megragadom a karját és meghajlok vele, ő pedig nevetve követi a példámat.

- Szia Anya. - kiáltok be a házba.
- Szia kicsim. Megjöttél?
- Igen?
- Szupi. Segítenél elérni egy könyvet, mert már egy órája keresem a kissámlit, viszont nem találom sehol se.
- Persze anya.
Elindulok a hálószoba felé.
  Anyám kiskorom óta egyedül nevel engem, és valójában sose tudtam, hogy hol van az apám, mit csinál, vagy hogy él e egyáltalán. Természetesen már számtalanszor megkérdeztem anyát, de nem hajlandó válaszolni így hagytam a fenébe.
Jobb is így nekem. Csak mi ketten. És hétvégenként Kristóf.
- Melyiket?
- Azt a piros borítósat. - mutat az egyikre én pedig felnyúlok érte. - Köszi, Bogi.
  Visszatérve a konyhába elkezdem a szokásos rutinomat, ami annyit tesz, hogy eszek, tanulok, majd zenét hallgatok, esetleg gyakorlom a táncolást.
Ahhoz, hogy Virágszál meg legyen elégedve velem legalább olyan jól kell táncolnom mint ahogy ő...