Éjszakai keringő ✅

Kilenc

2 nap szalagavatóig - Szerda

Reggel rettentően fáradtan keltem és ennek egy bizonyos barna hajú kis teremtmény az oka, akinek reggel beérve meg is jegyzem ezt.
- Jó reggelt Virágszál! Remélem kialudtad magad és még véletlenül se hajnali 2 kor feküdtél le. - rakom le a táskám és közben folyamatosan rá nézek.
Fel sem nézve a füzetéből csak mosolyog.
- Én teljes mértékben kialudtam magam.
- Gondolom...
Tegnap Virág rám írt. Tök random. Majd hajnali 2 óra 26 percig beszélgettünk. Mindenről.
Életem egyik legjobb estéje volt.
- És? Végül Rubint vagy Smaragd?
Vállat von.
- Ezt már sose tudjuk meg...

A mai próba rettentően kemény lesz. Ezt már akkor látom amikor Vanda és Mr. Tökéletes bevonul, mintha csak valami esküvőn lennének, és hirtelen megtöltik az aulát valami rossz érzéssel.
Stressz.
Kira mindig mindent kézben tud tartani, de ahogy most tőlem 2 méterre eszi a kis rakotkrumpliját (talán?) mintha összeborult volna.
A szendvicsemmel a kezembe odaülök hozzá.
- Mizu? - kérdezek rá kedvesen.
- Szalagavató, érettségi, ballagás, nyár, egyetem. Bogi, mindjárt vége ennek a 4 évnek. - mereng maga elé bámulva.
Talán ez az a pillanat amikor a férfiak örülhetnek ha erre a kérdésre a nő csak annyit mond "semmi".
- Durva. - gondolok bele én is - Nagyon jó 4 év volt...
- Igen. Az. Nem akarom hogy vége legyen... - suttogja mintha magának beismerni is fájna.
- Én se akarom, de az élet ilyen. Megyünk, vagyunk egy darabig és mikor készen állunk, megyünk tovább.
Még mindig a színpad kopottas parkettáját bámulja.
- Ígért meg, hogy eljössz az Osztálytalira! - köti a lelkemre.
- Ígérem. - teszem a szívemre a kezem, esküt imitálva.
Felnevet.
- Kicsiim. - kiabál nekünk egy férfi hang, mire Kira felkapja a fejét.
- Máté. - filmbe illően odafut a színpad széléhez és a fiú a combjánál fogva kapja le onnan, majd csókba forrnak össze.
Általában sose zavar, ha párok ilyen nyíltan, ilyen elemien mutatják ki a szeretetüket nyikvánosan. De most úgy érzem mintha egy olyan pillanatba lennék ahova nem vagyok való.

A lányok párjai lassan megérkeznek és már csak a tánctanárt várjuk, de addig is beszélgetünk, kört alkotva a cuccaink között és ki a kabátján fetreng (Balázs) ki eszi éppen az ebédét (Csenge) és van akik szerelemtől elkábulva csókolgatják egymást (Vanda x Mr. Tökéletes, Boldi x Jázmin)
Én csak Virágot bámulom ahogy házit írva elfoglalja magát.
Írok neki:

Mond már el, hogy Rubint vagy smaragd!

A telefonja zizeg majd rám néz és ír nekem;

V: Ezt a titkot magammal viszem a sírba is

Remélem melléd temetnek

V: Ez egy elég morbid bók...

Majd mondok jobbakat is csak mindig tánc közben jön meg az ihlet

Erre felnevet és ötlet hiányában csak folytatja a házi írást.
Legszívesebben odamennék és az egyetlen bókom az lenne, hogy felfedezem a száját...

Végül megjelenik a tanárunk is és végre valahára elkezdhetjük a próbát ami így teles látszámba 16 embert jelent és ennyi embert elég nehéz rendre teremteni, de mivel mindenkinek az a célja, hogy tökéletesen menjen így egész gyorsan nekiállhatunk.

3 napig fogok ünnepelni ha végre vége lesz ennek a folytonos táncolgatásnak.

- Készen álltál? - kérdezem Virágot.