Éjszakai keringő ✅

Tizenegy

A szalagavató napja - Péntek

- Na gyerekek, izgultok? - teszi fel a teljesen értelmetlen kérdését, a kicsit labilis rajztanárunk.
Bólogatunk.
- Nem is tudom mit csináljunk. - gondolkodik el - Tudjátok mit? Csendben foglaljátok el magatokat. Van hiányzó? - néz körbe majd elkönyveli magában , hogy Fruzsi és Vanda nem jöttek be.

És mi csendben elfoglaljuk magunkat. Legalábbis amennyire sikerül...
Az ajtó váratlanul feltépődik és Jázmin rohan be rajta, ziháltan.
- Elnézést a késésért! Srácok nincs meg a ruhám! - akad ki teljesen. - Reggel még a szekrényen lógott, most meg eltűnt.
Remek. Kezdődik a minden elbaszódik fázis.
- Mi az, hogy nincs meg?! - reagál elsőként Kira, nem túl higgadtan. Megértem.
- Hova tüntetted?!
Jázmin már a pasija ölében ül.
- Én?! Sehova! Reggel már nem volt ott. - szipog és látszik ahogy erőt vesz rajta a stressz.
Bálint megszólal;
- A családod nem kérdezted?
- Dehogynem! Anyát többször is hívtam és csak annyit mondott, hogy fogalma sincs hova tűnhetett.

Káosz. Az elkövetkezendő 5 percben Kira veszekszik Jázminnal, Boldi Kirával, miszerint hagyja békén a barátnőjét. Időközben Bálint leállt Emesével vitázni kb mindenről, aztán átment anyázásba. Csenge próbálja Bálintékat lenyutatni, több-kevesebb sikerrel, Alíz pedig Kira idegeit szeretné kímélni. A rajztanár, én és Virág csak figyeljük az eseményeket.
Rám néz majd ilyen káoszban is elmosolyodik.
Írok neki;

Készen álltál arra, hogy ez lesz egész nap?

V: Fogjuk rá. Majd a csókjaid elűzik a stresszt <3

Elmosolyodom.

Ha csak ez kell...
A szám egész nap a szolgálatodra áll

V: A rajztanár sose jegyzi meg hogy ki ment ki mosdóba és mikor
V: 10 perc múlva várlak...

Átforrósodom és csak figyelem ahogy feláll a padjából, megkérdezi a tanárt, hogy kimehet e; ő bólint majd elindul az ajtó felé és mielőtt kilépne rajta, még egy huncut pillantást mér rám.

Nem hiszem, hogy jót tesz a szÍvemnek ez a produkció, de hát legalább ebbe a lányba halok bele...

Mire ránézek az órára bőven eltelik a 10 perc és odasétálva a nőhöz, megkérdezem kienged e, mire felém se nézve csak bólint egyet.
Nagyon leköti a sok veszekedés.

Szinte feltépem a mosdó kilincset és érdeklődve nézek körbe.
- Virágszál... - szólítom meg mire halk neszt hallat a kuncogása.
Sorra nyitok be a fülkékbe mire a 3- ba megtalálom.
- Legközelebb keress egy jobb búvó... - veti rám magát én pedig inkább az ajkaira koncentrálva, nem is folytatom a mondatot, csak átadom magam a gyönyörnek.

5 perc testi örömöt engedünk meg magunknak, amibe rengeteg csók, simogatás, markolászás és egy pár mocskosnak nevezhető mondat tartozik bele, mire elérjük azt a pontot, hogy ideje visszamenni. Sajnos.
- Szerinted abbahagyták már? - nyitom ki neki a mosdóajtót.
- Remélem. Elég nehéz megélni ezt az egészet, ha mindenki ilyen durván stresszel. - magyarázza.
Helyeselően bólogatok.
- Amikor vége lesz úgyis csak a jó pillanatok maradnak majd meg. - fogok rá a kilincsre, majd egy utolsó utánni csókot nyomok Virág szájára, amit mosolyogva fogad.

A terembe már leülepedett a feszültség és egyedül Jázmin recsegő hangszórója hallatszik.
Telefonál.
- Nem Blanka! A ruhám. Tudod az a zöld... - most a telefon túloldalán beszélnek - Most komolyan?! Blanka. Hova raktad? - az osztály lélegzet visszatartva figyeli az eseményeket. (Meg persze a rajztanár, akinek fel sem tűnt, hogy ketten jöttünk vissza a mosdóból, tök kócosan.)
- A mosókonyhába. Aham. Aha. Igen igen. Anya mosott ma?... Nem? Szuper! Szóval még ott van?... Blanka legközelebb ne csináld ezt. És azt a pólót add majd vissza!... Jó, szia. - rakja le.
- Megvan! - böki ki végül és a levegő sokkal könyebbé válik ahogy mindenki fellélegez.
- Gyerekek. Szuperek lesztek! Most vége az órának úgyhogy sok szerencsét! - indul az ajtóhoz a tanár.
- Köszönjük! - mondjuk neki és kimegy.
Úgy hogy még van 7 perc az órából, de mindegy...