Van egy csavar ebben a novellában... Tippek?
– Én mondtam, hogy hülye vagy – közöltem vele, miközben néztem a világos drapérián a mélyvörös foltot. – Muszáj volt kiborítanod a bort?
– Nem lett volna ez, ha te nem löksz meg!
– Az árnyékod lökött meg maximum, vagy egy méterre álltam tőled, ha nem tűnt volna fel!
– Jó, Cilan, ne idegesíts, elmész te a francba, nem olyan nagy ügy!
– Nem olyan nagy ügy?! – kérdeztem tőle, miközben az idiótáknál használatos pillantásom is bevetettem. – Eldobni egy követ nem olyan nagy ügy, de ha fejbe találok vele egy királyt, és belehal, onnantól igenis nagy lesz! Ki leszünk nyírva a nyomorék viselkedésed miatt!
– Akkor segíts feltörölni!
– Rendben! Gyere ide! – mutattam felé az ujjammal, mire gond nélkül idesétált. Elkaptam a nyakánál, letéptem róla a világos ingjét, aminek a gombjai egyesével lepattogzottak, majd a borba nyomtam. – Most meg takarítsál, barom!
– Te meg hová mész?
– Megyek, és megdugom a feleségét, ez már ugyan mindegy nekünk. Meg, ha találok valami kaját, azt is megeszem.
– Én meg takarítsak?
– Ez így természetes! Ha egy féreg testében lennénk, a jobbik esetben is csak te lennél a segge.
– És a rosszabbikban?
– Te féreg lennél, én meg már eltapostalak volna – vetettem oda neki egy fintor keretében.
Közben leheveredtem a közeli kanapéra, majd onnan figyeltem a haverom ténykedését. Jó, nem a haverom, csak egy útszéli valaki, akit felszedtem, és magammal hoztam. Viszont nála egy kutya is jobb társnak bizonyul, az legalább nem hányja le az embert. Pontosítok, nem részegedik le az éjszaka közepén, és rókázza össze a haverja nadrágját.
Hiszen neki ezer hely közül is sikerült egyenesen a farkam eltalálni, amit aztán csutakolhattam utána. De pokolian jól tette, hiszen akkor nem találkoztam volna a lengő mellű Matildával, akinek a mellénél egy bizarabb dolog volt: az óriási, véreres fasza a lába között. Bevallom, nem kicsit lepődtem meg rajta, aztán felgyújtottam a ruhám, és vagy egy óráig sírtam.
Azóta is rémálmaim vannak attól, hogy méretben mennyire lekörözött, pedig jó luvnyának tűnt, majd elrontotta a dolgot. Remélem érthető, hogy totál ki voltam akadva a helyzettől, nem ettem egy napig, mert mindenről a nőci ugráló testrészei ugrottak be.
Legalább nem tart túl sokáig ez a szörnyűség, mi itt ketten ki leszünk nyiffantva, ha a nemes varázslóúr visszatér az orgiákról. Vagy azt mondta, oregánó? Lehet csak valami mezei ételért ment, hiszen korát tekintve az állóképessége egyenlő volt a hullákéval, sőt, némelyikük biztos jobban teljesített nála.
Trican közben súrolta a szőnyeget, mikor az előbb mondtam neki, nincs sok értelme. A gatyáját bezzeg nem húzná fel, mikor kikandikálnak a szőrös golyói. De ő már csak ilyen lomha volt. Tényleg menni kéne, majd elkapni a csávó feleségét, ha itthon van, és alszik.
– Ó, basszus, ez ő lesz! – pattant fel a földről a haverom, majd én is követtem őt. Együtt rohantunk ki az egyik ablakon, viszont megbotlottunk egy kecskében, aztán kilábaltunk rajta.
Az állat nyugisan utánunk mekegett, aztán ránk sem hederített. Mi ketten pedig fejest ugrottunk egy rózsabokorba, aztán megmerevedtünk, mint a kolbász. Összeszúrt minket, de nem ez tűnt idáig a legrosszabbnak.
Az Matilda felbukkanása volt, mikor megérkezett lengő mellével, azt hittem, menten szörnyet halok. Egyre közeledett felénk, három foga majd kiugrott örömében vagy a skorbuttól, nem tudni. Sokkal rondább, mint emlékeztem, így visítva magam elé emeltem Tricant, míg én kireppentem a bokorból, majd hanyatt vágódtam valamiben.
Felnézve a ház tulajdonosával találtam szemben magam, aki elég dühösnek látszott. Pedig Matilda méreteit még meg sem pillantotta. Akkor lesz nagy muri!
– Magyarázatot követelek!
– Trican leöntötte borral a szőnyeget!
– Te meg...
– Én meg arra gondoltam, hogy megdöntöm a feleséged! – hadartam.
– Megkérdezem tőle, mit tettél vele, és ha azt fogja mekegni, hogy te bármi rosszat is tettél vele, én esküszöm megöllek, értetted? Amint máshogy fogja rágni a szénát, tudom, megrontottad!
– A kecskét én nem, az Trican pályája! – szabadkoztam, mire nemsokára a földön találtam magam, ő pedig a házba sétált mekegési tanácskozásra.
Akkor elárulom, nem én írtam, hanem Astredamus! :D A Fantasióseis című könyvében pedig az enyém található. Durva, mi? Ekkora fordulat még sosem volt a történelemben.
Három megadott szóból alkottunk: Cilan, borít, mélyvörös
Aki kitalálta, annak a nyereménye egy termetes, mekegő kecske!
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Novellák
Короткий рассказNovelláim gyűjteménye. Fantasy, szerelem, romantika, erotika... Előfordulhat, hogy befejezett történetekhez is megjelenik benne hosszabb-rövidebb kiegészítőnovella.
