Érzelmek kavalkádja • Unfinished

•𝟒•

— Szerinted ez jó? - mutogatom a kék ruhámat Skynak videóhívásban. Fél 4 van, és még nem találtam megfelelő ruhát. Nem tudom hova akar vinni, és ez megnehezíti a dolgomat.

— Hát ha hegymászásra visz akkor nincs szerencséd. - mutogat a kanállal, a yoghurtját csámcsogva ágyában.

— Bassza meg.. - suttogom magam elé ingerülten és tovább kotorászok a szekrényemben.

— Azt írta, hogy kényelmesbe öltözz. Amiben önmagad vagy. - idézte fel. - Szerintem egy szaggatott farmer és valami csipkés fölső te lennél. Ne spilázd túl!

— De mi van, ha nem tetszene neki? Egy palotában lakik.. - sóhajtok.

— Hát akkor meg bassza meg magát. Ne válts stílust csak azért mert nem tetszene egy embernek. Szeressen azért aki vagy. Ne a maszk miatt amit felveszel. - mondta Sky, mire elmosolyodtam.

— Igazad van.. - mutattam egy szivet a kamerába, mire egy kuncogást hallottam a másik oldalról.

Felvettem egy sötét kék cargo farmert, hozzá egy csipkés bodyt. Egy hosszú bőrkabáttal és egy kistáskával társítottam. Odaálltam a kamerába és körbeforogtam.

— Na ez jó! Ez te vagy. - mutogatott egy like jelet.

— Köszönöm a segítséget csajos! Majd mindenről beszámolok! Puszi! - küldtem puszit a kamerába, majd kinyomtam az integető Skyt.

Bevallom soha nem voltam még igazi randin. Ez meg olyan hirtelen ért. Úgy értem alig vagyok 2 hete itt, de már több minden történt velem, mint az elmúlt 2 hónapban. Mi jöhet még? Hajamat kifésültem, és csak egy szájfényt tettem fel. Ránéztem az időre.
3:57
Pont időben. Lementem és felvettem a szokásos vansemet, majd leültem a nappaliba. Ekkor anyum is betoppant.
— Megjöttem! - szólt, majd pár másodperc múlva meg is jelent és táskáját a konyhában tette le. - A bátyád? - kérdezte, mire én vállat vontam. Szinte csak aludni jár haza. Lehet ilyen hamar barátokat szerzett.

— Hazajöttünk, vette a deszkáját és már ment is. - informáltam.

— Na és te hova? - támaszkodott a pultra.

— Csak Luékkal megyünk kajálni. - füllentettem.

Amióta apa elhunyt, anya sokat stresszel és nem szeretném még azzal is terhelni, hogy máris ismerkedek valakivel. Bízik bennem és ezt ki is használom. Tudom, nem szép dolog, de ha jó ügy érdekében teszem akkor csak nem olyan nagy baj.

— Érezd jól magad! - mosolygott és felindult.

Ekkor kaptam az üzenetet Noahtól, hogy megérkezett, így kiindultam és gyorsan beszálltam. A fiúra nézve mértem végig. Fekete ing, ujjai feltűrve és a fölső két gomb kigombolva. Nadrágja sötét szürke volt és elegáns. Pont mint a bárban. Haja nem volt zselézve, még is tökéletesen állt. Azt hittem ilyen emberek csak a könyvekben léteznek, szóval ha egy könyvben lennénk, akkor én vagyok a hősnő, akit összesodort egy szexi félistennel az élet.

— Még soha senki nem mért végig azelőtt, hogy köszönt volna. - nevetett fel enyhén, én meg hirtelen kaptam tekintetem sötét barna szemeire, ezzel visszacsöppenve a valóéletbe.

— Ellenőriznem kell, hogy jó autóba szállok-e, tudod. - mentem a helyzetet, vállat vonva összepréselt ajkakkal. - Egyébként késtél 2 percet. - néztem az autó órájára.

— Az esküvőnkről nem fogok késni. - mondta, és elindultunk. Az útra pillantva vigyorodtam el.

— Már is esküvő? - kuncogok. - Holnap már gyerek nevekről fogunk beszélni? - pillantok rá szórakozottan.