Érzelmek kavalkádja • Unfinished

•𝟓•

— Zoe hol van már az a latte? - hallom Lacy hangját.

Gyorsan felkapva a kis tányérkán levő csészét vittem oda neki, aki egyből vitte is az egyik asztalnál ülő hölgynek. Feszülten felsóhajtva vettem elő telefonomat zsebemből, hiszen valaki eléggé zaklat.

🎾: Hogy vagy, Labdácska?

🎾: Hétfőn érted mehetek?

🎾: Meddig dolgozol?

Amint megláttam, hogy ő írt, egyből elszállt minden frusztrációm

You: Eléggé sűrű a nap. Egy perc nyugtom sincs. Egyébként kb 1 óra múlva.

Vártam a választ, de nem jött. 1 hónapja beszélgetünk már, de sokszor csinálja azt, hogy egyik pillanatról a másikra nem válaszol. Nem értem őt ilyenkor. Visszadugva a készüléket a zsebembe folytattam munkámat.

•

— Scott, ideadnád a popcornt? - szólt Sky a fiúnak, aki odanyújtotta neki. - Köszke. - majszolt bele.

Luéknál vagyunk és valami vígjátékot nézünk, de én nem tudok figyelni. Folyton azt nézem, hogy mikor ír vissza. Sehol semmi. Biztosan elfoglalt a bár rendbetartásával.

— Én megyek. - pattantam fel a kanapé sarkából.

— Mi? Itt hagysz ezekkel? - szólalt meg Sky. Lu erre válaszul az egyik díszpárnájával fejbe ütötte.

— Fáradt vagyok. Telt ház volt ma. - szedtem össze cuccaimat. - Jó éjszakát srácok! Hétfőn tali! - köszöntem el kimenve az ajtón.

Hazafele sétálva csak reménykedtem, hogy nem fogok belebotlani valaki olyanba aki rosszat akarhat. Már este 9 volt, sötét. Csak a tücskök ciripelését és a néha-néha mellettem elhaladó autókat hallottam, majd megpillantottam 2 cipőt előttem. Lassítva lépteimet közeledtem és egy bokorban fekvő ember rajzolódott ki előttem. Valahogy olyan ismerős.

— Jason?!! - szólaltam meg, mire csak egy hümmögést kaptam. Ez eddig itt aludt? - Na gyere! - ültettem fel és felállítva őt lendítettem át egyik karját a vállamon.

Igaz csak 5 percre voltunk otthontól, valahogy még is egy örökkévalóságnak tűnt, mire hazajutottunk. Nem is attól, hogy nehéz volt őt tartani, hanem inkább lassan sétált. Magunk mögött becsukva a bejárati ajtót kapcsoltam fel a lámpákat. Ekkor pillantottam meg hatalmas pupilláit. De mondhatjuk úgy is, hogy kurva nagy pupilláit. Szám elé kaptam kezemet. Ahogy feltűnt neki, hogy észrevettem, egyből a kanapéra dobta magát.

— Basszus Jason! - kezdtem el járkálni fejemet fogva fel alá. - Ha nem lennél szar készen most úgy megvernélek.

— Kuss.. - motyogta hátára feküdve és alkarjával szemeit takarva.

— Legközelebb ott hagylak! - mentem oda hozzá és elkezdtem levetkőztetni őt piszkos ruháiból. - Szerencséd, hogy anya éjszakás! - dobtam az előszobába a cipőit.

— Ne mondd el neki.. - ült fel rám nézve, mostmár egy pólóban és alsóban.

— Nem fogom.. de kurvára ki foglak holnap kérdezni. Minek feküdtél ott a bokorban? - ültem mellé.

— Ahogy néztem a hangyákat.. Az apró kis lábaikat.. - bámult a levegőbe üveges tekintettel.

— Mit szívtál? - jött tőlem az újabb kérdés.