A kalóz király (BEFEJEZETT)

6.rész

Igor pov.

Csak gyönyörködöm, nem tudok mást tenni. Ahogy Vladimir az ágyon alszik, mellette a kicsi Nat halkan szuszog bebugyolálva. Ez az én családom. Betakartam őket óvatosan és csak néztem őket. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyenben lesz részem.

Igaz szerelem és annak egy édes kis gyümölcse. Az ujjammal óvatosan megsimogattam a pici arcát. Nem mozdult erre csak aludt tovább békésen. Remélem sokáig marad ilyen ártatlan és nem fog a későbbiekben bajba keveredni miattam.

- Minden rendben? - suttogta a kedvesem álmosan.

- Persze, csak sose hittem, hogy meglelem az igazi kincset.

- Én se. - fordult a pici felé és apró kezére egy puszit nyomott - Nagyon hasonlít rád.

- A szemeid, de a haja és az arca a tiéd. Ettől még gyönyörűbb. - mosolyogtam rájuk.

- Ez igaz. - suttogta.

Befeküdtem én is és hamarosan elaludtunk. Árra ébredtem, hogy valaki a pici kis kezével az orromat piszkálja. Mikor szemeimet kinyitottam Nat éppen nagyokat pislogva szorongatta orromat.

- Kis rosszcsont, de elevenek vagyunk. - csókoltam pici praclijába. Egy apró hangocskát kiadva nyújtózkodott tovább. Kuncogva fektettem mellkasomra és keltem fel, de szerelmem nem volt itt - Vajon hol van a mami? - kérdeztem tőle, de erre csak oldalra döntötte fejét.

Kint mindenki üdvözölt minket és átadtam a picit a nagyapjának.

- Hol van Vladimir?

- Mark a múltkor mutatott neki valami tó szerűt, azt mondta elmegy fürdeni.

- Értem és köszönöm! - indultam az említett irányba.

A kedvesen valóban a vízesés alatt mosta a haját, mint egy mesebeli nimfa. Elvarázsolva néztem őt és karcsú testét, miközben felé közeledtem. A neszre felkapta fejét és szégyenlősen takarta el magát ijedtében.

- Csak én vagyok.

- Ne lopakodj ilyen halkan, mert a szívbajt hozod rám!

- Te pedig semmit se takarj abból a meseszép testből! Hadd nézzelek! - ültem le mellé, de a karját nagyon nem engedte - Mi van a karodon?

- Semmi... - motyogta. Felfordítottam és elborzadva láttam, hogy cigaretta égések vannak rajta.

- Ezeket mikor szerezted? - kérdeztem felháborodva - Ő tette ugye?!

- Igen... - motyogta. Levettem a ruhám, amit meglepetten nézett végig, majd bemásztam mellé és magamhoz húztam.

- Mi történt?

- A terhességem alatt így büntetett, ha csak felhoztam, hogy lányom is lehet.

- Az mocsok! - morogtam és újra megnéztem karját - Nekem így is szép vagy! - csókoltam óvatosan hegeire.

- Minden nap csak arra gondoltam, hogy mit fog tenni a kicsivel, ha nem az övé vagy ha lány lesz. Imádkoztam minden nap, hogy segítsenek rajtunk.

- Sajnálom. Az én hibám, ha én akkor nem...

- Nem! - tette kezét számra - Ki ne mond! Az voltak életem egyik legszebb éjszakái!

- Csak nehéz elviselni, hogy nem voltam ott, hogy megvédjelek miután ilyen helyzetbe hoztalak.

- Ne aggódj volt, aki megvédjen. - mosolygott szelíden - Thomas és apám mindig figyeltek rám, de ők sem voltak mindig ott...

- Én nem hagylak magadra, soha többé. - öleltem magamhoz.