20.rész

231 21 5
                                    

Vladimir pov.

Csak bámultam ki a fejből az ablakon át. A gyerekek felnőttek, saját útra indulnak. Mi lesz velünk? Örökké kalózkodni akarunk?

- Mi a baj angyalom? - fonódott derekam köré két erős kar.

- Csak elmélkedek. - dőltem mellkasának.

- Min?

- Rajtunk. A gyerekeink élete most kezdődik. Szerinted mi örökké kalózkodás akarunk?

- Őszintén? - hajtotta fejét vállamra - Lassan már én is öregnek érzem magam ehhez a szakmához...

- Akkor nem lenne kedved elvonulni? Ideje volna elemezni Black Pearlt és Fehér Angyalt, hogy éljünk, mint Igor Bluefield és Vladimir La Puchelle.

- De volna. - mosolyogtam.

- Akkor holnap bejelentjük. Biztos fájni fog nekik.

- Tényleg megteszed?

- Igen, igazad van, öregszünk.

- A magad nevében beszélj drágám! - böktem meg orrát kuncogva.

- Igazad van. Te még mindig olyan szép és ügyes vagy, mint voltál!

- Te pedig ugyanolyan sármos és erős.

- De még milyen erős! - kapott fel karjaiba, de háta nagyot roppant erre - Jáh! - rogyott meg és ennek hála elesett magával húzva.

- Jaj, te! - segítettem fel.

- Köszönöm drágám... - motyogta és morcosan felállt - Tényleg ki jöttem a formából.

- De én így szeretlek. - pusziltam meg.

- Ahogy én is téged. - csókolt ajkaimra - Amíg az óceánban van víz.

- Drága kapitányom...

- Szép szirénem. - nyúlt állam alá és egy lágy csókot lehelt rá.

- Szeretlek, kapitányom. - csókoltam vissza.

- Hát még én téged. - ölelt szorosan.

Reggel mind kiálltunk a legénység elé és Igor maga mellé hívta Rouge-ot, az elsőtisztjét. Fiatal, de született kapitány.

- Nos uraim azért hívtam magukat össze, mert egy fontos dologról szeretnék önökkel beszélni! - kezdett bele beszédébe.

- Fiúk, a helyzet az, hogy a kapitány és én megöregedtünk. Úgy érezzük ideje visszavonulni.

- Hogyan? - döbbentek le, de nem voltak dühösek.

- Ideje befejeznünk. - állt mellém Igor majd levette a kalapját - Ezért adom át a kapitányi posztom az arra képzett személynek... Rouge! Gyere ide!

- Uram... - szeppent meg a fiú nevét hallva, de lassan idejött.

- Ezennel átruházom rád a kapitányi posztot! - tette fejére tollas kalapját. A fiú megszeppenve nézett ránk, de aztán a legénység felé fordult.

- Nem leszek soha olyan, mint Black Pearl, de megígérem, a véremmel és a szívemmel, hogy a legjobb kapitány leszek, amit magamból teremteni tudok!

- Csak bírjad idegekkel Rouge kapitány! - kacagott fel a legénység, majd megéljenezték őt.

Igor nyakon csapta majd megölelte a fiút. Ez volt a jele annak, hogy már ő a kapitány.

- Ügyes leszel! - bíztatta, míg én csak mosolyogva néztem a legénységet.

- Biztosak vagytok ebben kicsi csepp? - kérdezte Shadow.

A kalóz király (BEFEJEZETT)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora