A kalóz király (BEFEJEZETT)

3.rész

Vladimir pov.

- Maradj itt! - utasított.

- Rendben. - bólintottam és magamra húztam a takarót, míg szememmel ruháimat kerestem.

- Sietek vissza! - lépett hozzám és ajkaimra csókolt. Én is felöltöztem és az ablakhoz siettem. Ahogy kinéztem a miénknél sokkal nagyobb hajót láttam meg, amitől önkéntelenül megijedtem. Kik ezek? Csak nem Leopold emberei vagy egy másik kalózok? Láttam Thomast, ahogy egy oszlophoz van bilincselve.

- Ne! - ráztam fejemet riadtan és az ajtó irányába mentem, hogy kiszabadítsam őt.

Azonban ahogy kiszaladtam el dörrent mellettem valami. Szálkák repültek és azt hittem megsüketülök. Füleimre tapasztottam kezeimet és lassan fordultam az ágyúgolyó irányába. Ha a kabinban maradtam volna...

- ...mir ...dimir! Vladimir! - hallottam meg nevemet miután kitisztult hallásom. Igor ott állt felettem és segített felállni.

- Mi történik? - kapaszkodtam remegve belé.

- Angolok. Drake hajója, gyere! - húzott el fedezékbe. Hallottam róla apám embereitől, de nem jókat.

- Nem! - rántottam ki kezemet övéből - Thomast ki kell szabadítanom!

- Azért van ott, hogy ne essen baja! Szirén vigyáz rá! Maradj itt, könyörgök!

- Veled mi lesz?

- Ne félts engem! - ölelt magához, mert egy újabb golyó találta el a hajót és ennek hatására megrázkódott miénk - Bújj el, kérlek!

- Nem fogok bujkálni, mint egy törékeny dáma! Adj egy pisztolyt!

- Tessék?

- Pisztolyt! Adj egyet!

- Minek az neked? - adta át nagy nehezen.

- Lehet a kardhoz nem értek... - fordultam el tőle és Igor legénységére támadó ellenségre céloztam. Mély levegőt vettem és lőttem - De lőni megtanultam. - néztem a térdére rogyó embert, ahogy elesik.

- Hűha... - Csak ennyit tudott kinyögni.

- Most pedig én is kiveszem a részemet a harcból! - vettem le övéről a muníciót és az ellenségre koncentráltam. A ruhám több helyen elszakadt, de sikeresen védtem a többieket. Meglepetésemre Thomas is csatlakozott, de ő karddal. Egymás hátát védtük, de akkor sem akartak fogyni ellenfeleink.

- Ha ez így megy tovább nem bírjuk sokáig... - lihegte Szirén egy férfit dobva le a hajóról. Ő úgy látszik fürgeségéből verekszik - Hányan vannak ezek?!

- Ez egy hatalmas hajó, szerintem túl sokan vannak.

- Őt nem is fogod! Ez csak egy a kilenc hajója közül, ő maga Angliában van.

- Remek...! - morogta ellökve támadóját.

Mikor végre visszavonultak mindenki a sebesülteket látta el. Az egyik matróz nagyon súlyosan megsérült. Igor ott volt mellette.

- Jól vagy Skarlát? - szorongatta kezét.

- Megvagyok kapitány... - motyogta erőtlenül.

Azonban nagyon vérzett, szerintem már hallucinált. Aggódva néztem össze Shadowal, aki csak fejét rázta a fel nem tett kérdésemre.

- Kapitány... Van a tarisznyámban egy erszény... Drágakövekkel... Adja oda Gizellnek és Adriennek...

- Ne aggódj, gondjukat viseljük.

- Köszönöm uram, hogy önnel szolgálhattam...

- Részemről a szerencse Skarlát... Részemről... - remegett meg hangja, de egy pillanatra sem engedte el kezét neki. Aztán egyszer csak a keze leesett és nem mozgott többé. Akik mellettünk voltak némán hajtottak fejet, volt aki sírt hangtalanul, míg volt aki szitkozódva nézett el. Thomas némán hagyta, hogy Szirén oldalához bújjon, én pedig a kapitány vállára simítottam. Rám nézett és felállt, erőltetetten elmosolyodott a legénység felé fordulva