14.rész

203 21 0
                                    

Nat pov.

- Miért? Mit tett?

- Nem tartozik rád Nat és jobb, ha ebből kimaradsz, beleértve nagybátyaidat!

- Atika... Bár megvetem őket, ők az apám családja. Nem engedhetem, hogy ezt végig vidd! - erre azonban csak megfordult és a kezembe nyomta a kését.

- Akkor meg kell ölnöd.

- Inkább a saját torkomat vágom el, mint hogy téged bántsalak.

- Nathaniel úrfi...

- Nem vagyok nemes, tehát úrfi sem. - néztem szemeibe - Lehet a szüleim felmenői azok, ahogy ők maguk... De azt sem szabad elfelejtenem, hogy kalózok!

- Tessék? Kalózok? - kérdezte döbbenten.

- Nem csak te tartogatsz meglepetéseket. - mosolyogtam rá és kacsintottan is.

- Lehet, de a kalózoknak van választásuk, nekem nincs. Asszaszin vagyok, ha nem viszem véghez a küldetést meggyalázom a vérvonalam.

- Mert az jobb, ha vér tapad a kezedhez? - kérdeztem mérgesen.

- Mert neked nem fog? - nézett rám szemrehányóan.

- Nem, senkinek sem tapad vér a kezéhez apám legénységéből és a szüleimnek sem! Ők választották, hogy nem ölnek!

- Olyan nincsen. - hüledezett.

- De igen van, tudom mert ismerem őket és tudom, hogy neked is van választásod.

- Nincs más lehetőségem, hogy bizonyítsak! Most pedig engedj, nem akarlak bántani téged.

- Atika, nem engedem! - fogtam le a kezeit mire szó szerint kibukfencezett a szorításomból és kirántotta a kezeit. Csak pislogni volt időm, semmi másra. Nem kicsit fürge meg kell hagyni.

- Maradj távol, amíg tudsz! - nézett szemeimbe.

- Tőled vagy a küldetésedtől?

- Az lesz a legjobb, ha mind a kettőtől. - sóhajtott és feltéve a földről a kését eltette.

- Ezt nem kérheted. - léptem hozzá, de ő elhátrált - Atika!

- Eltérítesz! Elvonod a figyelmem! - fordította el a fejét.

- Ha csak ezen múlik. - rántottam karjánál fogva magamhoz és hirtelen felindulásból megcsókoltam. Először lefagyott, majd próbált eltolni, de lassan a kezei csak a nyakamba kerültek. Tarkómat cirógatta ujjaival és kicsit hosszabb hajammal kezdett játszani, ami megmosolyogtatott. Még szerencse, hogy eldugott helyen vagyunk. Ahogy az ajka elvált az enyémtől még éreztem a forró leheletét.

- Oh, Nat... Mit tettél velem?

- Ezt én is kérdezhetném. - suttogtam.

- Nat, én...

- Van választásod. Gyere velem és akkor eltűnhetsz... Eljöhetsz velem a szigetre és ott senki sem talál meg.

- Szabadságra neveltek... Nem bujkálhatok, mint egy bűnöző a saját népem elől.

- Mert az jobb, ha rettegésben élsz?

- Szembe kell néznem a félelmeimmel.

- Kérlek engedd, hogy segítsek neked, Atika. - fogtam megkezét.

- Oh, Nat... - motyogta majd ismét megcsókolt. Óvatosan öleltem magamhoz kis testét, hogy nehogy összetörjem őt.

- Sajnálom... - suttogta a csók közé. Nem értettem miért mondja ezt, egészen addig amíg egy fájdalmas nyomást nem éreztem meg a nyakamnál.

A kalóz király (BEFEJEZETT)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora