Jonas-ék a Szent Johanna Gimiben?

Agusztus 30.

Siarra szemszöge:

Ma végre kipakoltam!!!!!!!!!!!!! Ez azért jó mert egyedül voltam itthon, így anya nem tudott szekálni, hogy pakoljak már! Hurrá.
Na de az elején.
Reggel kb 9:30-kor ébredtem. Lementem a konyhába. A hűtőn két cetlit találtam.
Az egyiken ez állt:
"Siarra mennem kellett dolgozni! Reggelit tudsz csinálni magad. Van kenyér és vaj! Ebédre apád otthon lesz! Kérlek NE rendeljetek! Én csak este 20:00 körül érek haza! Majd csinálok valamit! Légy jó!
                                                     Puszi anya!😘"
Másodikban ez állt:
"Sisi ( apa így szokott hívni)
Elkellett mennem dolgozni. Ebédre otthon leszek! Rendelünk majd valamit! Anyának egy szót se! Készíts reggelit! Ja és anyád üzeni kezdj el kipakolni! Ha kell délután segítek!
Cool dad!😎"

Ezek után készítettem magamnak egy pirítóst és találtam limonádét és megreggeliztem.
Utána feljöttem a szobámba és felöltöztem.
Egy fekete farmert rövid nadrágot vettem fel és egy kék újatlant és fehér zoknit mivel ma nem mentem sehova. A hajamat befontam valahogy. Fogalmam sincs, hogy hogyan de sikerült.
Majd elkezdtem kipakolni plusz tettem be zenét mert utálok csendben pakolni.
Kb 11:30 fele hallottam, hogy apa hazaért.
Lementem és a nyakába ugrottam ahogy szoktam. ( Lehet gáz egy 14 évestől de nagyon éhes voltam! )
-Szia Sisi!-köszönt apa.
-Hi! Mit rendelünk?-kérdeztem rekord idő alatt.
-Semmi, Szia apa! Milyen volt az új melód itt magyarországon?-játszotta a sértődöttet.
-Éhes vagyok! Majd kaja közben!-mondtam, mire apa felnevetett.
Rendeltünk két spagettit. Apa valami halasat én bolognait. Miután megettük kaja koma kb egy órán át. Leültünk filmet nézni a Csillagok háborúját. Apu be aludt a felénél. Én meg untam így kikapcsoltam és feljöttem a szobámba és elfeküdtem az ágyamon, majd elaludtam egy kicsit.
-Sisi ébresztő!-keltegetett apa.-Délután 3 van!
-Jó.-mondtam álmosan, de realizáltam, hogy ki kell pakolnom.-Pakoljunk!
-Oké.
Elkezdtünk ki pakolni. Egész gyorsan végeztünk kb 2 óra alatt. Utána kiküldtem apát és kipakoltam a ruháim.
Most így körül nézve a szobámban sokkal otthonosabb.
A fal színe halványbézs, az ágyam az ablak alá került, az éjjeli szekrényem az ágyam mellé, az író asztalom a szobám világosabb felébe a szekrényem na azt nem tudom leírni hova a fenébe helyeztük. A falon, pár poszter, és kép anyáékkal, Amerikában nem voltak barátaim, mivel magamnak való vagyok,de senki nem bántotta ezért. Magyarországra azért költöztünk mert apa itt járt gimibe és kitalálta, hogy jelentkezem,és két nap múlva kezdtem a 9.-et a Szent Johanna Francia tagozatos gimnáziumban. Nagyon izgulok ez miatt.
Vissza a szobámra.. Az író asztalomon a könyveim,ceruza tartok meg ilyen sulis/olvasós holmik vannak.
Ezt lekell fotóznom!
Este mikor anya hazaért, elmondta mi volt a szülőin miközben mentünk a szobám felé.
-Nagyon kedves volt az osztályfőnököd!-mondta anya lelkesen.-Azt mondta, hogy ne aggódj, a Szent Johannára nem jellemző, hogy bántanák a diákokat! Kötelező lesz egy szakkör. Azt majd elmondja az első napon meg lesz erre egy hét.-még mondta tovább miket mondott az Of. De benyitottam a szobámba és anya csendben maradt végre!
-Wáo..-döbbent le anya.-Siarra ez fantasztikus!
Ezután meg elmondta legalább 200-szór hogy mennyire tetszik neki a szobám.
Utána valahogy kitessékeltem, hogy menjen vacsit készíteni.
A vacsora melegszendvics volt. Nem volt rossz.
Utána mentünk aludni.
Vagyis csak anyáék én naplót írok!
Itt egy kép a szobámról

Nick szemszöge:
A mai nap nagyon hosszú volt.
Kezdjük ott, hogy apa reggel kiabálással kelltett minkét a fenti folyosóról.
-KEVIN! JOSEPH! NICKHOLAS! ÉBRESZTŐ!-kiabálta apa.
-NEEE!-kiáltottuk egyszerre.
Szerintem anya beszélt apával mert vissza tudtam aludni kb 2 órára.
De 2 óra után felkelltettek.
-Nicky..-szólongatott anya miközben a homlokomat simogatta.-Ideje felkelni!
-Mm..-fordultam egyet.
-Kicsim, a testvéreidet már felkelltettem! Most neked kell felkelned!-simogatta a hátam.
-Ne..anya!-mondtam halkan.
-Nick ébresztő!-rázott meg anya finoman.
-Jó.-fordultam anya felé.
-Vissza ne aludj!-szólt anya és kiment.
-Oké.
Felöltöztem. Ma nem mentünk sehova így egy piros pólót és egy kék rövid nadrágot vettem fel. A hajamat nem csináltam meg.
Majd lementem reggelizni. A reggeli tojás volt backon-nel. Reggeli közben anya és apa közölték velünk a napi teendőket.
-Szóval, ma ki kell pakolnotok a cuccaitokat, utána Joe ki kell takarítanod a fürdőszobát.-kezdte apa osztani a feladatokat. Joe elborzadt. Ha valamit akkor fürdőszobát mindenki utált takarítani.-Kevin, te segíts anyának a konyhában! Nick te pedig segítesz nekem gazolni!-mondta apa.
-Nee!-mondtam egy dolgot utálok jobban a fürdőszoba takarításnál és az a apával való gázolás.
-Nem vitázok!-zárta rövidre.
Reggeli után felmentünk kipakolni de még beszélgettünk az elő szobába.
-Szerintem én jártam a legjobban hármunk közül! Csak a konyhában kell segítenem!-mondta mosolyogva Kevin.
-Mákos!-mondta Joe ingerülten.
-Egyetértek!-mondtam lefelé nézve.
-Tudod mi a büntetés Nick?-kérdezte Joe ördögi vigyorral a képén.
-Még jó!-mondtam gonoszan.
-Mit akartok?!-rémült meg Kev.
-Támadás!!!!!-kiabáltuk Joe-val és Kevinre ugrottunk aki velünk együtt a földre esett. Szegény bátyánk szerintem nem tudta mi a franc folyik vele.
Ő folyton szabadulni akart amit mi nem hagytunk Joe-val.
Vagy 10 percig játszottunk a földön fekve, nevetve, mikor anya feljött és nevetve szét szedett minket. Joe Kevin és én nevetve feküdtünk egymás mellett. Anya is nevetett.
Végül felálltunk és elkezdtünk kipakolni.
Egész jó lett a szobám. Majd lefotózom.
Ezután mehetem ki gazolni...na nem volt jó.
Apa folyton magyarázott valamit. Én meg próbáltam követni, de nem nagyon sikerült. Az menetet meg, hogy anya szólt, hogy uzsonáznom kellett. A cukorbetegségem miatt napi 5-szőr kell ennem. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora és persze ezek között nem ehetek, ha csak a cukrom nem ugrál.
-Köszönöm!-mondtam mikor beértem a konyhába.
-Szívesen, de mosd meg a kezed!-szólt rám anya. Mivel a kezem eléggé koszos volt. Apa rám bízta a gázolás nagy részét. Mert ő isten tudja mit csinált.
-Nick, mennyi a cukrod?-kérdezte anya.
-Egy pillanat!-mondtam és elő vettem a vércukor mérőt. Megszúrtam az ujjam,de semmi nem jött, megszúrtam újra és még mindig semmi.
-Nekem van még vérem?-kérdeztem elviccelve.
-Nickholas ez nem vicces!-szólt anya kicsit viccesen de inkább szigorúan.
-Tudom.-szúrtam újra a tűt az ujjamba.-Sikerült!-kiáltottam fel.
-Örülök,mennyi?-kérdezte anya.
-6,0 pont jó!
-Oké.
Megettem az uzsonnám és feljöttem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra.De kb két perc után felálltam és kipakoltam a maradék cuccom. Vagyis a ruhámim.
Végül leültem olvasni.
Azután vacsiztunk, majd zuhany és lefeküdtünk aludni.
Ja a szobám így néz ki:

Írói megjegyzés: A szobákat egy alkalmazással csináltam