Utoljára javítva: 2024. október 5.
Egy szúnyog ólálkodott a Notre-Dame környékén.
És ez a példány nem a jobbik fajtából való volt, ami megelégszik az állatvérrel, hanem a törvényszegő, embervéren élő típusból. A téren terjengő még friss, émelyítően édeskés szagnyomából ezt könnyedén meg tudtam állapítani.
Vagyis elnézést: egy vámpír. Csak hát a vámpírokról mindig a szúnyogok jutnak az eszembe. A szúnyog vért szív és konkrétan csak akkor lehet lecsapni, hogyha rajtakapod a vérszipolyozáson. Bizonyos vámpírokkal is ugyanez a helyzet. Nem mintha utálnám őket, csak hát...
Úgy tűnt, hogy a reggeli futásom el fog húzódni egy kicsit. Dühösen szitkozódtam egyet magamban. Már most reggel elbaszták a kedvemet, pedig mégcsak be sem tettem a lábam a gimibe. Azért remélem nem fogok elkésni az első napomon. Mivel új gimibe megyek, mert az előzőből kicsaptak.
Hogy miért?
Mert enyhén kifejezve a dolgot: szétvertem az osztálytársaim felét. A düh úgy elvakított, hogy szinte teljesen elveszítettem a fejemet. Még mindig nem tudom, hogy miért is húztam fel magam annyira azon a néhány beszóláson. Talán az előtte nem sokkal történt megbízás végrehajtása tette. Gyilkolas után mindig érzelmileg labilisabbá válok.
Két hétig tartott, amíg be tudtunk engem iratni valahova máshova. Azalatt a két hét alatt mindvégig anyám szidását és kiselőadásait hallgathattam arról, hogy miért ne küldjek mindenkit a sürgősségire. Ha még egy napig kéne hallgatnom a beszédeit, akkor valószínűleg megőrülnék. Nélküle is marcangolt belülről a bűntudat.
Az ember azt gondolja, hogyha valaki orgyilkosként dolgozik, akkor hozzászokik az öléshez, a vérhez, az erőszakhoz és a verekedésekhez, de nem. Ezt soha nem lehet teljesen megszokni. Ha kioltod valaki lelkét, akkor utána már nem vagy ugyanaz a személy, aki előtte voltál.
Nem kellett volna annyira bedurvulnom. Nem lett volna szabad annyira felkapnom a vizet. Kishílyán majdnem megöltem az egyik osztálytársamat.
De a dolog pozitívuma, hogy többé nem kell velük egy fedél alatt lennem.
Gondoltam, suli előtt futok egyet.
Általában minden napot futással indítottam. Miért is ne, hogyha sokkal gyorsabban és hosszabb ideig tudok futni, mint egy ember? Ráadásul a kickbox mellet ez is segített, hogy feldolgozzam azokat a szörnyűségeket, amiket tennem kellett annak érdekében, hogy én és az anyám biztonságban lehessen.
Felnéztem a Notre-Dame kissé elfeketedett tornyaira. Az épület 2019-ben leégett egy bosszúszomjas tűzelementál miatt (az emberek betudták zárlatnak), ezért a vízköpőklánnak el kellett költöznie innét.
Bár azóta már befejeződtek a felújítási munkálatok, de a klán nem költözött vissza, már csak a portálokat őrizni járnak ide. Most is ki tudtam venni néhány gorgót és őrszemet a harangtornyok mentén.
YOU ARE READING
Lélekszívó - Bukott istenek 1. ✔ (Átírás alatt)
FantasyA történet átírás alatt áll! Naim Tisserand feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről...