5.fejezet: Bocsánat kérés, de ez mégis mi volt?

9 0 0
                                    

Ma reggel iskolába jövet találkoztam unokatestvéremmel, Erikkel. Õ is ide járt, de 2 éve elballagott. Mostanában nem sokat látom, mert az új barátnõjével lakást akarnak venni, ami már csak azért is érdekes, mert az eddigi kapcsolatai MAX 3 hónapig tartott. Egyébként a mostani a rekord, 3 és fél hónap.

-Csá Erik!

-Csõ tesó! Mizu van?

-Hát, mondjuk úgy, hogy semmi sem olyan, mint régen.

-Értem. Ez az iskola tényleg nem mindennapi.

-Ezt meg hogy érted?

-Majd megtudod. Na megyek, mert a csajommal megyünk lakást nézni.

-De - mire belekezdtem a mondandómba, addigra õ már az utca végén futott.

A terem felé menet, láttam, ahogy Lolli egy fiúval beszélget. Nem tudtam, hogy rajtam kívül van más barátja is.

Mikor meglátta a srác, hogy feléjük közeledek, õ megölelte Lollit, és elment. Kicsit meglepett, de nem igen foglalkoztam vele.

-Szia Lolli! - próbáltam kedvesen köszönni, de õ csak a szekrényét pakolgatta.

-Figyelj, sajnálom a tegnapit. Tényleg nagyon rámenõs voltam, csak aggódom érted. - mondtam szelíd és aggódó hangnemmel. Õ erre hátra nézett, és kicsit kipirult.

-Aggódsz? Ez aranyos.

Én erre a mondatra kicsit zavarba jöttem.

-Nem úgy! Vagyis igen, de nem úgy, ahogy te gondolod! - habogtam össze-vissza. Lolli csak mosolygott, és elsétált. Nem tudom miért viselkedtem ilyen furcsán. De ezek szerint megbocsátott.

A nap további része egyhangúlag telt. Ma és a hétvégén a szöveg magolásával leszek elfoglalva. Szuper lesz.

Félelem vs SzerelemWhere stories live. Discover now