Ragyogj!✔️

36

☆☆Anna szemszöge☆☆

Reggel

Reggel arra keltem hogy iszonyatos fejfájásom van és hogy egy ismeretlen helyen vagyok. A ruhám ami tegnap rajtam volt a gálán a földön hevert és rajtam pedig egy fiús ruha volt. Nagy nehezen ki másztam az ágyból és ki mentem a szobából. Meg álltam az ajtóba mert Batka és Spacc hangját hallottam.

-- és te mit érzel Anna iránt?.. tudom hogy tetszik neked. - Mondta Spacc..

-- Nem akarlak megbántani, tudom hogy nagyon szereted... és ő a tiéd, nem venném el tőled.. az öcsém vagy.. és tudom hogy nagyon régóta szereted. De igen, én is szeretem.. túlságosan is. De ő a tiéd, és ő is szeret téged. - halkult el Batka.. szóval szeret engem?.. vajon mióta?..

-- Lenne még esélyem nála?

-- Igen. - válaszolt Batka, Spacc kérdésére.

-- Megyek, Marics már vár. Csá bratyó. - köszönt el Spacc tőle. Lassacskán el ment és léptetett hallottam a szoba felé.. én csak ott álltam az ajtó előtt..

-- Jó reggelt. - köszöntem Batkának.

-- Jó reggelt.

-- Veszem észre nálad vagyok. - néztem körül.

-- Igen. Mikor ébredtél? - kérdezett rá..

-- Pár perce. Igazából nem így képzeltem el hogy itt vagyok a lakásodba. - nevettem halkan.

-- Akkor hogyan? - mosolygott halványan.

-- Például hogy fel jövünk stúdiózni... vagy valami.

-- Aha persze. - nevetett. -- Stúdiózni, persze. - mosolygott rám.

-- Na és te hogyan képzelted el Tom Holland, fess úriember. - néztem a szemébe.

-- Hmm. Nem gondolkoztam ilyenen igazából. - mosolygott. -- Képzeld, én öltöztettelek át tegnap.

-- Mi? - fagytam le.

-- Nyugi, ne légy annyira kiakadva. A bugyid rajtad volt. - nevetett.. és igen ekkor jöttem rá hogy hazudik.

-- Ohh, teee! - nevettem.

-- Gyere vedd be a fájdalom csillapítót. - mondta és a konyhába mentünk. Én be vettem és körbe néztem.. egészen szép lakása van.

-- Miért Törődsz ennyire velem? - kérdeztem tőle.

-- Mert nagyon jó barátok vagyunk. - válaszolta egy kis halvány mosolyal.

-- Szerintem nem ezért, én tudom a választ.

-- Hallottál mindent amit Spaccnak mondtam reggel, ugye? - kérdezte mire én csak bólogattam. -- Nem akadtál ki?

-- Egy kicsit, de voltak jelek hogy akarsz tőlem valamit. - erre már nem tudott mondani semmit. -- De nyugi, ugyan olyan barátok vagyunk mint régen.

-- és te mit érzel irántam? - tette fel a kérdést amitől féltem.. ugyanis nem tudom mit érzek iránta.. van egy kis olyan érzelmem hogy szeretem.. de a legtöbb érzelem inkább baráti...

-- Ettől a kérdéstől féltem - mondtam halkan. -- Van olyan érzelmem irántad hogy szeretlek.. de a legtöbb érzelmem baráti.. - halkultam el a végére. Ő csak megfogta az arcomat és a szemembe nézett, és pár másodpercen belül meg ölelt.

-- legjobb barátok maradunk, ígérem. - ígérte meg..

A nap további részében haza mentem, takarítottam, rendbe tettem magam, fodrászhoz mentem, egy pár régebbi baráttal találkoztam...