Síri csend volt, nem lehetett semmit sem hallani, csak a lélegzetvételemet. A szívem hevesen zakatolt, még mindig az ajtónak támaszkodva ültem a földön és meredtem magam elé. Részben mérges voltam, részben meg boldog. A bal kezemben fogtam a virágcsokrot a jobb kezemet pedig a mellkasomra raktam és megmarkoltam a pólóm és akaratlanul de elmosolyodtam. Mérges voltam, mert még utálom Americát, de boldog voltam, hogy újra találkozhattam vele, hiszen még valahol a lelkem leges legmélyén még mindig szeretem. Nem furcsa? Még mindig szeretem, de ugyanúgy bunkó vagyok vele. Ezeket a gondolatokat szintén megzavarta valami, még pedig az , hogy megrezzent a telefonom. Kihúztam a zsebemből és láttam, hogy csak Ukrajna hív, vettem egy mély levegőt kifújtam és felvettem.
-Mondjad!
-Szia Russia! Csak annyi lenne, hogy kihívtak minket Magyarék beszélgetni a parkba. Ki mehetünk?
- Menjetek de négyre itthon legyetek!
-Köszi! De azért majd haza szaladunk ledobálni a cuccaink - majd lerakta. Újra sóhajtottam egyet. Mivel apa nem volt olyan sűrűn otthon mindig a legnagyobb a főnök így én vagyok. Felkeltem a földről szobámban lepakoltam a táskám és lementem a konyhába. Az a legjobb, hogy a többiek nem nagyon járnak a konyhába így nagyobb rendet tudok tartani. És mivel én vagyok a legnagyobb nekem is kell főznöm amit még szeretek is, mert én döntöm el mi lesz a kaja. Csak ugye mikor nincs itthon semmi nekem is kell bevásárolnom. Király. Mehetek vásárolni. Bár lány vagyok és szeretem az új dolgokat, amit egyáltalán nem mutatok ki, de mindegy egy a lényeg, bármi megtetszik előbb az árát nézem aztán a méretet. Elszaladtam a közeli kisboltba ahol az akciók után menve úgy döntöttem, hogy pelmenyi( hússal töltött tészta) lesz a vacsora. Megvettem a húst a lisztet és a tojást és már robogtam is haza. Otthon elkészítettem az ételt és mivel még csak három óra volt leültem házit csinálni. Örültem, mert egy egész jó napom volt kész a vacsora és nem kell este tanulnom és még csak sok házim sem volt. Fél négy, kész a házim, a vacsora, és minden egyéb teendőm is, mikor felugrott Szkáli az asztalomra és eszembe jutott, hogy ma még nem adtam neki enni.
-Neked is akkor kell jönnöd mikor már mindennel kész vagyok - erre csak nyávogott egyet, felvettem az ölembe és levittem a lépcsőn és a nappaliba érkeztem. Tudni kell, hogy nekünk a konyha egybe van nyitva a nappalival. Mikor leértem a földszintre csak akkor láttam, hogy mi van ott. Ukrajna elhozta a Magyarékat a házunkba, majd kinéztem az ablakon keresztül láttam, hogy oda kint zuhog az eső. Így érthető. Mindegy. Kimentem a konyhába és előkapartam a szekrény legaljából a macskakaját és megetettem a macskám. Valamiért nem is tudom kedvem volt megvárni és végig nézni míg megeszi azt a zselésnek tűnő nedves macskakaját. Mikor már megette a macska is a kajáját le guggoltam hozzá és elvettem előle a tányért.
-Egészségedre! - ő meg csak egy illedelmesen nyávogott egyet és fel ugrott a vállamra. Elraktam a tányérját és felmentem a szobámba és reggelig nem jöttem ki.
