Russia:
Time skip
Teltek múltak a hetek és lassan, de kicseszett lassan elérkeztünk arra a pontra, hogy már egy hónapja járunk ebbe az iskolába. Az osztály zajosságát már kezdem megszokni, de akkor is fura ahhoz képest, hogy ez egy gimnázium és nem egy óvoda. Jelenleg hála az égnek hétvége van és nem kell semmilyen zajt eltűrnöm. De ekkor hála az égnek valami óriási dübbenés hallatszott a házban.
-Még jó, hogy hang szigetelt a ház - felálltam az erkélyről, kimentem a szobák közti folyosóra és kigáncsoltam az egymást kergető testvéreimet.
-Nem megmondtam, hogy a lakásban ne kergetőzzetek?! - förmedtem rájuk majd lementem a konyhába. Egymást dobálták zöldségekkel, tálakkal és egyéb konyhai eszközökkel. Vagy tíz percig bámultam őket hátha észrevesznek de nem, elég bátrak. Odasétáltam a konyha pulthoz, kihúztam a fiókot és a legaljából, a rejtett rekeszből kivettem egy pisztolyt. A fél fülem befogtam, felemeltem a fegyvert és belelőttem a plafonba. A hirtelen hangtól mindenki rám figyelt és a többségük a földre huppant.
-Nem meg mondtam, hogy kultúráljátok magatokat?
-De--
-Nincs de! Azonnal mindegyik felmegy a szobájába és magába száll, majd ha normálisan tudtok viselkedni akkor lejöhettek!
- Megkérdezhetném ki és mi volt az előbb az a lövés hang?-jött le apánk a lépcsőn. Csak csendben felemeltem a karom és egyenesen a szemébe néztem de ő csak bólintott és ment volna vissza mikor megszólalt a csengő.
-Nyitom - mondta, én meg elkezdtem a konyha rendbe rakását a testvéreim után. Elsőnek is fel állítottam az asztalt és gyorsan felsepertem a maradványokat majd elkezdtem felmosogatni a szét dobált edényeket. Majd apám visszatért és leült a fotelbe.
-Hívd le a testvéreidet - erre csak biccentettem és már mentem is értük. Tíz perc után már mind a tizenöten ott ültünk/álltunk a nappaliban apánk szavára várva.
-Ide figyeljetek, az előbb a szomszéd csengetett a zaj miatt. Kiderült, hogy a világháborús szövetségeseim a szomszédaink, és átjönnek a családjukkal vacsorára, szóval embereljétek meg magatokat és viselkedjetek, a veszekedést és a vodkaivást mellőzétek. Világos?
-Igen - mondták kórusban. Majd Tádzsikisztán, Azerbajdzsán és Türkmenisztán odaszaladtak hozzá.
-Papa! Kimehetünk hárman fagyizni és a játszótérre? Kérlek!- mondták apánkat bámulva és az egész mondatot kórusban.
-Nem bánom, de mennyi időre?
-Két óra?
-Legyen, de Russia veletek megy!
-Éljen- visítoztak és szaladgáltak a lakásba össze vissza.
-Előre is kijelentem, hogy hazafelé be kell mennünk a boltba, mert nincs itthon étel vagy olyas fajta táplálék amiből bárkit meglehetne kínálni.
-Rendben!
-És viselkedni fogtok a boltban is!- hangsúlyoztam ki a viselkedni szót. Majd mindenki ment a saját dolgára. Én meg oda mentem apánkhoz.
-Papa!
-Igen?
-Nem tudod hol van East Germany? Nem láttam egész nap. És hiába hívom nem veszi fel.
-Nem tudom de valószínűleg vacsorára jön.- én biccentettem ő meg elindult a dolgozó szobája felé.
Egy fél óra készülődés után össze pakoltak a drágák és elindulhattunk végre.
A parkba a fagyizónál:
-Russia! Russia!
-Igen?
-Kaphatunk két gömböt?- néztek rám csillogó szemekkel.
