Egyszer...

⋆˚｡⋆୨ 8. - részlet ୧⋆ ˚｡⋆

Ez a részlet, most az előző előzménye. Vegyük úgy, hogy az a harmadik rész. Ez pedig akkor az első. A kettő között lesz még egy!

Tehát:

Nefelejcs - bál előtti rész

⋆˚｡⋆୨♡୧⋆ ˚｡⋆

Hallottam, hogy záródik a bejárati ajtó. Linettel megbeszéltük, hogy átjön ezért lekiabáltam:

- Gyere fel nyugodtan! - Hallottam a lépteket a lépcsőn felfelé, mások voltak mint Linetté, azokat már megismerem. Áh biztos csak a magassarkú miatt, gondoltam. De amikor kopogtak a fürdőszoba ajtón, már biztos voltam benne, hogy ez nem Linette.

- Szia Angyal! - Nyílt ki az ajtó résnyire amitől összerezzentem, mert megcsapott a hideg levegő és mert egy Márk állt a fürdőszoba ajtómban.

- Szia. - Mondtam megszeppenve.

- Mi az, megilyedtél? - Dőlt lazán az ajtófélfának a jólfésült sziluett és éreztem, hogy mosolyog, annak ellenére, hogy nem láttam az arcát.

- Nem...csak azt hittem Linette jött... - Nyögtem ki tétovázva.

- Igen, feltűnt...csak mert szerintem nem hívnál fel a fürdőszobába miközben fürdessz ha tudnád, én vagyok az. - De feljöttél annak ellenére, tudtad, nem neked szólok, motyogtam magamban.

- Jó, jó - Mondtam, hogy érezze, neki van igaza. Majd fürödtem tovább úgy, hogy éreztem, minden egyes porcikámat megbámulja a zuhanyfüggönyön keresztül. Majd amikor végeztem elzártam a csapot és már reflexből húztam volna el a függönyt, de eszembe jutott, nem vagyok egyedül.

- Öhm...Márk! - Szóltam kicsit bizonytalanul

- Igen? Mi az? - Mondta halál nyugodt hangon.

- Ki szeretnék szállni! - Fogtam vissza magam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.

- Gyere csak, nyugodtan. - Mondta és egy kicsit sem zavartatta magát.

- Márk! - Kiabáltam rá.

- Oké, oké...megvárlak lent! - Mondta csalódottan.

Megvártam amíg becsukja az ajtót és elmegy. De nem voltam benne biztos, hogy nem néz még mindig, így a törölközőt villám sebességgel tekertem magam köré. Amikor a fürdőszoba ajtóhoz értem kidugtam rajta a fejem, hogy megbizonyosodjak, nincs-e a folyosón. Szerencsére nem volt ott, majd gyorsan a szobámba rohantam, de mielőtt benyitottam volna itt is bekukucskáltam, mert abba sem voltam biztos, hogy nem-e ült le az ágyamra és ott várja, hogy betoppanjak, megkönnyebbülten sóhajtottam amikor a szobámban sem találtam.

Ledobtam magamról a
törölközőt és elkezdtem a ruhákat próbálgatni. Egy tűzpiros, hosszú, letisztult estélyi mellett döntöttem, amihez a hajam befontam, felkontyoltam és egy piros virágos hajdíszt tűztem bele. Nem akartam sminkelni mert megbeszéltük Linivel, hogy majd ha megjön akkor együtt sminkelünk, de akkor azzal nem számoltam, hogy Márk is itt lesz, így mégis kisminkeltem magam. Na mostmár készen vagyok. Szerintem már vagy 1 órája készülődök úgyhogy lemegyek és megnyugtatom Márkot, hogy még élek.

Ahogy mentem lefelé megnyikorult az egyik lépcsőfok, amire Márk hallhatóan felkapta a fejét. Amikor leértem az utolsó lépcsőfokra kikukucskáltam a fal takarásából, Márk nekem háttal ült a kanapén és az üres tévét bámulta. A lehető leghalkabban ahogy mezítláb lehet, mentem a kanapéhoz, de ő nem fordult meg.