Most nagyon jön az ihlet ehhez a szépséghez, a Mézédeshez! Kezd egyre jobban a szívhez nőni!
Itt is lenne. Megint bocs, megint, nemtudoom. Légyszii ne nézzétek rossz szemmel és jó olvasást! Várom a véleményeket.
Magam sem akartam ezt írni, csak jött..
⋆˚｡⋆୨♡୧⋆ ˚｡⋆
Figyelem!!!
Tartalmaz trágár szavakat. És egyeseknek felkavaró lehet!
⋆˚｡⋆୨♡୧⋆ ˚｡⋆
" - Egy figyelemhiányos kurva vagy. Arra vágysz, hogy valaki felfigyeljen rád. Hogy fogalkozzon veled. - Ropogtaja ki a nyakát.
- Nem ijesztessz meg. Nem tudsz befolyásolni, akármennyire is mocskosan beszélsz rólam. Vagy velem. - Lépek óvatosan, alig láthatóan előre, de valahogy az irányok felcserélődnek és a lábam hátra mozdul.
- Ne hazudj. - Lépett közvetlenül elém. - Csak képzeletben nagy a szád. - Fogta meg az állam, majd maga felé fordított, és megemelte a fejem. - Tudom a gyengéid. Tudom, hogy félsz. Sőt, rettengsz, Honey! Előlem nem tudod elrejteni ezeket az érzéseket. Hisz én váltom ki belőled.
- Csak szeretnéd! - Mondtam ki gondolkodás nélkül. Hisz már megszoktam. De nem most kellett volna.. Keze szorosabban öleli körbe a nyakam. Ezzel jól felbasztam.
- És te is tudod, hogy amit szeretnék, azt elérem. Nem érdekel senki és semmi. - Már nem szorított annyira, viszont még mindig kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Édesem! Gyenge vagy, mint a harmat. - Nevetett ki lesajnálóan.
- Mégis egész eddigi életemben elviseltelek. Más már öngyilkos lett volna. - Rohadt gyorsan be kéne fognom a szám, mert ezzel nem segítek magamon.
- Én ölte volna meg őket. - Megint csak blöfföl. Biztos, hogy nem ölt még. - Emlékszel..?
- Fejezd be. Nem fogtál még kést sem abban a mocskos kezedben. Nem, hogy embert öltél volna! - Fogtam meg a kezét, mert minden egyes szó után újra erősödött a szorítása. Már szinte mind a tíz műkörmöm a bőrét karmolta, amikor megszakította a szemkontaktust és hirtelen elengedett.
Levegőért kaptam, és meg kellett magam erőltetnem, hogy ne rogyjak össze.
- Tűnj innen! - Utasított. Összeszorítottam a fogam, hogy még véletlen se jöjjön ki hang azon az átkozott számon, és az ajtó felé indultam. Majd a küszöbön megálltam és visszanéztem rá. Ő háttal állt nekem, és kibámult az ablakon a sötétbe.
- Tudom, hogy öltél már! - Fröcsögtem. De fél másodperc alatt megbántam ezt is.
- Te leszel a következő, ha..! - Rácsaptam az ajtót.
Nem ijedtem be. Én..én nem félek. Sose féltem semmitől. Ő pedig az első ember, akihez kicsi korom óta rohantam, ha valami baj van. Mert ő megvédett.
Most is meg fog?
Dehogy!"
⋆˚｡⋆୨♡୧⋆ ˚｡⋆
Szintén nem mondhatok semmit, hogy megvédi-e vagy nem.
Daniel sem rossz ember legbelül..csak a tettei azok..
Na azért remélem tetszett!
𝓐
⋆˚｡⋆୨────♡────୧⋆ ˚｡⋆
2024.04.25.
YOU ARE READING
Egyszer...
Romance...volt, hol nem volt. Volt egyszer egy könyv. Igen, jól látod, volt egyszer egy könyvecske, ami kicsit sem mondható átlagosnak, még akkor sem, ha elsőre azt hinnéd, mivel mindez egyszer egy igazi könyv része lesz. ...
