...volt, hol nem volt. Volt egyszer egy könyv. Igen, jól látod, volt egyszer egy könyvecske, ami kicsit sem mondható átlagosnak, még akkor sem, ha elsőre azt hinnéd, mivel mindez egyszer egy igazi könyv része lesz.
...
Nem valami hosszú, viszont pár dolog azért történik benne.
Igazából "Különkiadás" néven fut, mivel alapból nem ez lenne a befejezés, és "A Bál" utáni rész folytatása.
Na jó olvasást!
⋆˚｡⋆୨♡୧⋆ ˚｡⋆
Márkot kicsapták és még aznap este elhagyta a suli területét, leadott minden kulcsot és elment.
Nem köszöngetett mindnekinek egy órán keresztül. Ami fájt. Bár így jobb is. Nem bírtam volna nézni, azt, ahogy megtörik, ahogy sír.
Így is rossz szokásaim egyike, és már megfogadtam jópárszor, hogy leszokok róla, de ha valaki sír akkor és is sírni kezdek. Baromi nagy idiótaság, de így van. Szóval nem bírtam volna nézni, ahogy az a fiú, akivel annyi minden köt össze az életben, megtörve, zokogva, rázkódó vállal és patakokban folyó könnyekkel távozik. Így is nagyon nehezen dolgozom fel, hogy az egész miattam történt.
Ryannek körülbelül betört az orra, Márknak is, és ráadásul nem csak felfüggesztették mint engem és Ryant. Kicsapták. Kicsapták a balhé miatt. Ami az igazgató helyettes szerint "már nem az első volt" és ahogy ígérte, gondoskodott arról is, hogy az utolsó legyen.
Pfhuu...de megutáltam azt a nőt.
Jövőhét péntekre rakták a karácsonyi bál újra tartását amire nem fogok menni. Nem érdekel nagyon, ki mit mond. És milyen dolog az, hogy felfüggesztenek, de elvárják, hogy azért fontos rendezvényen jelenj meg.
Megállt előttem a lift majd lassan kinyílt az ajtaja. A benne álló, bocsánat, éppen egymásba gabalyodott pár ilyedten röppennek szét, ahogy meglátnak engem, szó szerint vérvörös estélyiben, kócos hajjal és mezítláb, mivel a magassarkúm kezdte törni a lábam. Beléptem melléjük majd megnyomtam a hetes gombot. A kezemben szorongattam a lábbelim, mert éreztem magamon a két rosszalló tekintetet. Amikor megállt a lift, megkönnyebbülve szálltam ki belőle, megfordultam, hogy köszönjek nekik. De már láttam, hogy megint egymásra találtak így nem volt kedvem közbeszólni egy sziasztokkal.
Akkora csend volt a folyosón, hogy hallani lehetett a mezítlábas trappolásom, pedig lábujjhegyen közlekedtem. Megálltam az ajtó előtt és elővettem, fekete retikülömből a kulcsom, kinyitottam az ajtót, majd, amint beléptem kitört belőlem a sírás. Eddig bírtam. Levetettem magam arccal lefele az ágyra és csak zokogtam. Millió-egy érzelem kavargott bennem. Millió-egy mondani való, amit nem mondhatok ki. Millió-egy, "mi lett volna ha..." gondolat.
Már hajnali egy volt de én még mindig ébren voltam. Sehogy sem jött az álom a szememre.
Hallottam a cipője dobbanását, éreztem parfümjét. Tudtam ki közeledik. Ryan.
Lassan kinyitja résnyire az ajtót majd bejön rajta. Nem olt lámpát. Leveti a cipőjét, öltönyét a fogasra akasztja. Átmegy a szobán, be a fürdőbe. Megnyitja a csapot. Pár perc múlva kijön. Megáll a szoba közepén. Bizonyára azt hiszi, alszok. Tévedik. Lassan kigombolja fekete ingjét majd leveti. Komótosan az ágyamhoz sétál, lecsukom a szemen, hogy ne vegye észre, hogy eddig Őt figyeltem. Megsimítja a hajam és puszit nyom a homlokomra.
Jézusom...nem is haragszik rám? Fura.
Az ágyához sétál majd lefekszik. Pár perc múlva halk szuszogást hallok, ami azt jelenti elaludt. Ekkor felkeltem az ágyról. Összeszedtem egy fehér bazinagy pólót, ami nem tudom kié, bár ha tippelnem kéne fixen Ryané, és elindultam a fürdőbe. Bezártam magam után az ajtót majd a lehető leghalkabban megmosakodtam. Vörös ruhán átváltottam a kissé átlátszó fehér felsőre, ami a combom közepéig ér majd visszamentem aludni.
Reggel azt vettem észre, hogy elaludtam és nem is reggel van hanem délután egy óra, Ryan pedig sehol. Az éjjeli szekrényemen egy rózsaszín "Egyél, az jobb kedvre derít ui.:És nem csak én hízok..." feliratos post-it-tal ellátott zacskót találok. Biztos Linette volt, ez az Ő kézírása. De nincs étvágyam így visszahajtom a fejem a párnára, és alszok tovább.
Már két napja depizek. Ideje lenne ebből kimásznom. Éjszaka 23:48 van. Lassan fölkelek és odamegyek a sötétben Ryan ágyához és leülök a szélére. Amint észreveszi óvatosan a combomra rakja óriási meleg kezét. Egyből jobb érzés fog el. Lassan simogatni kezd amitől libabőrös leszek.
- Minden rendben? - Kérdezi mély, rekedtes hangon
-Igazábol pont ezért akartam veled beszélni... - Kezdem a hebegést de közbeszól
- Hosszú?
- Attól függ... - Mosolyodok el - Röviden csak annyi, hogy nagyon mérges vagy rám? - Amint kiejtem a szavakat a számon, jönnek a rossz érzések és egy könnycsepp csordul ki a szememből, ami végig fut az arcomon majd lecsöppen Ryan kézfejéfe.
- Igen. De jobban szeretlek én annál, hogy haragudjak rád. És a kis lelki világodat is megviseli ez az egész. Látom, ne ellenkezz! - Mondja amikor kinyitom a szám.
Dehát csukva van a szeme, hogyan képes megérezni mit akarok mondani?
-Tényleg szeretsz? - Teszem óvatosan a kezére a kezem.
- Ez most egy kérdés volt? Nem válaszolok! - Rázta meg a fejét - Tudod te azt anélkül is! - Suttogja mélyen, mire elmosolyodok. - Nem szeretlek. Imádlak. Imádom minden porcikádat, még azt is amelyikkel az őrületbe kergetsz. Sőt, legfőképp azokat! - Ül fel, és olyan közel, hajol, hogy az ajkai súrolják az enyémet.
- Szóval melyik részemmel kérgetlek is az őrületbe? - Lehelem ajkaira.
- Melyikkel nem? - Ragadja meg a derekam és még közelebb húz magához, miközben óvatosan megcsókol.
⋆˚｡⋆୨♡୧⋆ ˚｡⋆
Jujj nagyon remélem, hogy tetszik!
𝓐
⋆˚｡⋆୨────♡────୧⋆ ˚｡⋆
2024.04.17
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
