ᴴᴼᴸᵀᴾᴼᴺᵀ [ᵐʸᵍ]

10. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

Fel-le húzogatom a kabátom cipzárját, miközben a rendőrség ajtaja előtt ácsorgok. Nézem, hogyan érkeznek, majd távoznak az emberek. Ezt csinálom már húsz perce.

- Nem tudod, hogyan működik az ajtó? - Goo mellettem ácsorog, didereg a hidegtől. Azért fázik, mert én is fázom. - Nem vár bent másik dimenzió.

- De a kockázata annak, hogy hülyének nézzenek, igen - rántok vállat, holott ezzel nem kellene foglalkoznom. - Még a rendes nevedet sem tudom, így nem mehetek be információkat kérni. Hozzátartozód meg pláne...

- Goo Young-Soon - válaszolja meg az első kérdésemet. - Mondd azt, hogy a pasim voltál.

- A pasid? - fintorgok a szóhasználattól. - Bénán hangzik.

- Te ilyen romantikus lélek vagy? - lép elém, az alakján keresztül is látom, amint valaki újból bemegy az épületbe. - Szeretőm, kedvesem, ágyasom...

- Jó, elég lesz. 

Goo is ideges, rá van írva az arcára.

Mielőtt meggondolhatnám magam, elindulok a bejárat felé. Goo is jön utánam, de a kilincset fogva megtorpanok.

- Maradj itt kint! - mondom, ez nem igazán tetszik neki. - Komolyan. Jobb, ha nem jössz be.

- Miért? Ha kérdeznek valami személyeset, te nem tudnál rá válaszolni. 

- Az se biztos, hogy szóba fognak állni velem. Elvégre, csak a pasid voltam. Maradj! 

- Minek nézel te engem? Kutyának?

- Goo... - ahogy abba az irányba nézek, ahol nemrég még ő állt, most egy döbbent arcú idős hölgyet látok. És ő mit lát? Azt, hogy magamban beszélek és a semmivel vitatkozom. - Üdv! - morgom az orrom alatt. Mielőtt még jobban megnyílna alattam a föld, kitárom az ajtót és magam elé engedem a nőt. 

Negyvenöt percet kell várnom, amíg valaki végre hajlandó meghallgatni, miért jöttem. Kisebb fejetlenség van az épületben, úgy tűnik, forgalmas napot fogtam ki. Mikor sorra kerülök a pultnál, egy bajszos, középkorú férfi bámul rám a papírjai fölött. 

- Miben segíthetek? - magának is jó napot. 

- A nevem Min Yoongi és szeretnék beszélni valakivel, aki részletes felvilágosítást tudna adni a... - a csajom - ...az elhunyt barátnőm ügyével kapcsolatban. 

A pasas csak bámul. Észreveszem a szeme sarkában megjelenő nevetőráncokat és mielőtt ténylegesen a képembe röhögne, gyorsan a tolla után nyúl és felírja a nevem a papír tetejére. 

- Rossz ajtón kopogtat - közli, de azért mindent lejegyzetel, amit mondtam. Azt a szót, hogy felvilágosítás, be is karikázza. - Az elhunyt neve?

- Goo Young-Soon.

A toll hegye nem érinti a papírt. A pasas megmerevedik ültében és két pislogás után újból rám néz. 

- Hogy mondja? Goo Young-Soon? 

- Igen. 

Pár másodperc múlva az üres székkel nézek farkasszemet. A mögöttem lévő sor feltorlódik, többen is türelmetlenül pusmognak. Alig telhet el egy perc, a pasas visszajön egy másik rendőrrel az oldalán. Az magasabb, fiatalabbnak tűnik és rettentően komolynak. Úgy méreget, mintha egy hangya lennék a betonon, amit egy szempillantás alatt eltaposhat - ergo egy rossz szót szólok és kiteszi a szűrömet. 

- Min Yoongi? - lép oda hozzám és kezet nyújt. - Beon Dong-Sun rendőrnyomozó vagyok. Kérem, jöjjön utánam. Keresünk egy csendesebb helységet.